A héten írtunk róla, hogy a Veszprémben forgatott magyar found footage horrort, a Bodomot beválasztották az idei Bram Stoker International Film Festival nyitófilmjének. A rendezőpáros, Elekes Gergő és Gallai József válaszolt néhány kérdésünkre a történettel, a film készítésével, illetve a fesztivállal kapcsolatban.

CG.: Miért esett a választásotok a Bodom-tónál történt gyilkosságokra, mint témára?
E.G.: A Bodom-tó körüli rejtély 2009-ben merült fel először, amikor is Varga Ákos barátom felhívta a figyelmemet erre a történetre. Az eset misztikuma, a tény, hogy mai napig lezáratlan dologról beszélünk, illetve magának a Bodom-tónak és a finn tájnak a szépsége mind elég nagy hatást gyakoroltak ránk, így emiatt ragaszkodtunk az alkotáshoz. Lényegében tehát 2009-ben elkezdtünk előkészíteni egy filmet, ám tapasztalatlanságunk miatt félretettük a projektet. Egészen 2013-ig, amikor is elmeséltem Gallai Józsefnek ezt a korábbi tervünket és a rendelkezésére bocsátottam azt a pár oldalt, ami megvolt az akkori forgatókönyvből. Józsinak nagyon tetszett az eset rejtélyessége, újragondolta a történetet és megírta a film új forgatókönyvét, így 2014-ben elkészülhetett a film.

CG.: Milyen élmény volt Magyarországon filmet forgatni finn történettel és helyszínekkel?
G.J.: Egyszerre volt óriási kihívás és szórakoztató. Figyelni a nevekre, a filmben szereplő rendszámokra, arra, hogy nagyjából találjunk olyan földrajzi adottságokat, amelyek megfelelnek a finn viszonyoknak. Pontos tervezést, helyszínek után járást és egyeztetést igényelt, de én személy szerint nagyon élveztem ezt a részét és a szereplők is egészen hamar megszokták a furcsa filmbeli neveiket. A rázósabb történet miatt olyan helyeken forgattunk, ahova nem kellett külön engedélyt kérni és a nem mindennapi történet miatt sokat kellett improvizálni és hamar megoldást találni, ha nehézségbe ütköztünk.

CG.: Miért választottátok a found footage horrort? Melyik filmek a kedvenceitek, az inspirációitok ebből a műfajból?
G.J.: Először is a költséghatékonyság miatt, másrészt pedig már mindkettőnknek régi vágya volt ilyen stílusban alkotni. Úgy gondolom, hogy a film ezzel a módszerrel is működik, sőt helyenként kifejezetten hatásosabb, mintha más módon valósítottuk volna meg. Azt látom, hogy a found footage horrorok 95%-a nézhetetlen produktum, ötven-hatvan percig időhúzás történik, majd kötelező elemként beletesznek öt-tíz perc ijesztőbbnek szánt jelenetet, aztán várják, hogy megteljen a kassza, holott komolyabb energiabefektetést nem tettek a sikerért, csak letudták a kötelezőt. Mi az elejétől kezdve arra törekedtünk, hogy a film hangulata a megtekintés után se hagyja nyugodni a nézőt, ahelyett, hogy néhány olcsó ijesztegetéssel operálunk. Sokan ezért nem szeretik, sőt egyenest elutasítják ezt a stílust, mert nagyon egy kaptafára készülnek az ilyen filmek. Mi próbáltunk mindenen csavarni egyet és nem panelkaraktereket alkotni.

 

CG.: Hogy kerültetek kapcsolatba a Bram Stoker International Film Festivallal?
E.G.: A film befejezése után rögtön nekiláttunk a fesztiválok felkutatásának. Mindenképpen külföld felé szerettünk volna nyitni, így elsősorban a nemzetközi vizeken mozogtunk és mozgunk. Így bukkantunk rá a Nagy-Britanniában megrendezésre kerülő Bram Stoker International Film Festival-ra, aminek a híre, a látogatóinak száma és a korábbi beválogatott/díjnyertes filmek minősége mind azt sugallták nekünk, hogy nagyon nagy volumenű fesztivállal állunk szemben. Elküldtük tehát a nevezési lapot, a filmet a szervezőknek és izgatottan vártuk, hogy sikerül-e a versenyfilmek közé kerülnünk. Pár hete aztán kaptunk egy e-mailt, hogy a Bodom című munkánk nem csupán versenyfilm lesz, de nagyon szeretnék, hogy a mi filmünk nyissa meg a fesztivált. Mondanom sem kell, szinte szárnyaltunk a boldogságtól, hisz ez hatalmas elismerése a munkánknak.

CG.: Tervezitek esetleg, hogy további külföldi filmfesztiválokra is elkülditek majd a Bodomot?
E.G.: Igen, folyamatosan várunk visszajelzéseket nemzetközi fesztiváloktól, ahol már indítottuk a Bodom-ot, illetve továbbra is keressük a lehetőségeket.

CG.: Esetleg van valamilyen tippetek, tanácsotok a hazai horrorfilmes csapatoknak, hogyan hívhatják fel magukra a nemzetközi figyelmet?
G.J.: Figyeljék a nemzetközi versenyeket és természetesen az is fontos, hogy megfelelő nyelvtudással rendelkezzenek. Merjenek jelentkezni, hiszen nagyon sok ingyenes, vagy pár dollár költséggel járó filmes versenyt hirdetnek meg szerte a világban. Ha jónak látják a munkájukat, ne féljenek megmutatni azt az országon kívül is, mert ott több lehetőség és esetleges elismerés várja majd őket.

CG.: Talán még kicsit korai, de mik a terveitek a jövőre nézve? Van esélye egy újabb horrorfilmnek, esetleg egy folytatásnak a Bodomhoz?
G.J.: Mi egészen biztos, hogy nem fogunk folytatást készíteni neki, újabb horrort viszont esélyes, hogy készítünk. Meglátjuk.

[youtube https://www.youtube.com/watch?v=sDVdsQukuWw]

Köszönjük az interjút, és nagyon sok sikert kívánunk a fesztiválokra!

Zoo_Lee