Bár én csak pár éve rágtam át magam a teljes japán Ringu sorozaton, az első film már 16 éves lesz idén, és annak ellenére, hogy Sadako/Samara a J-horror egyik (ha nem a) legismertebb alakja, a rajongók az amerikai remake második része óta nem találkozhattak vele a vásznon. Ideje volt tehát egy kis vérfrissítésnek – kérdés azonban, hogy egy olyan történet, mint a Ringu, mennyire állja ki az idő próbáját, és mit veszíthetett egy alapos modernizálás során.

 

13 évvel Sadako videokazettájának pusztítása után újabb városi legenda terjeng Japánban. Egy online videóról van szó, egy felvett livestream adásról, amelyben állítólag az igen népszerű műsorvezető öngyilkossága látható, és amely annyira borzalmas, hogy a nézők rendszerint rögtön a megtekintését követően öngyilkosságot követnek el. A rendőrség tehetetlenül áll az eset előtt, míg egy fiatal, pszichés képességekkel megáldott tanárnő, Akane, rémülten tapasztalja, hogy a diákjai közül is mennyien érdeklődnek a rettegett felvétel iránt. Amikor az iskolája egyik tanulója telefonnal a kezében kiugrik az ablakon, Akane a rendőrséggel párhuzamosan nyomozni kezd a rettenetes felvétel eredete után.

Mivel a történet alapja ismét egy Koji Suzuki könyv (ő írta az eredeti Ringut és az összes folytatást is) feldolgozása, elég egy pillantást vetnünk a három japán folytatásra, hogy minden elvárásunk egy atomvillanásban hamvadjon el. A Ringu 2 és a Rasen megtekintése során valósággal szenvedtem, és bár a Birthday egyértelműen a legjobb közülük, a klasszikushoz az sem volt méltó, és Sadako karakterének erejéből is elég sokat elvett, ahogy tragikus főszereplővé tette. A Sadako 3D azonban (főleg a fentiek fényében) egyáltalán nem rossz. Van néhány nagyon jól eltalált elem, tetszett, ahogy a koncepciót modernizálták, és Sadakot VHS-kazetták helyett okostelefonokra és monitorokra költöztették. A történet sem olyan erőltetett, vontatott, mint a korábbi folytatásokban, és egész tűrhetőek a főszereplők is, főleg Akane és a nyomozást vezető detektív.
Azonban a film nem kevés problémától is szenved, melyek közül a kiszámítható történet és a nevetségesen hatásvadász 3D effektek csak kisebb problémák. A Sadako 3D pont a címszereplő karakter kezelésén botlik a legnagyobbat, miközben megpróbálja egyszerre kielégíteni a régi és új rajongókat egyaránt. A régi rajongók (ide sorolom magamat is) elégedetlenek lehetnek azzal, hogy Sadako borzalmas erői mennyire súlytalanul lettek kezelve, illetve, hogy a szokásos hét napos határidő nélkül az átok elveszíti pont azt az idegeket feszítő hatását, amely az eredeti filmet működtette. Új rajongók ellenben semmit nem tudnak meg arról, hogy kicsoda, micsoda Sadako, miért nem szabad semmiképp visszatérnie, ráadásul az alternatív főgonoszként bedobott összetört szívű művészfiú történetszála is nagyon erőtlen, vérszegény és befejezetlen lett.

Ezektől függetlenül a Sadako 3D valahogy mégis működik. Nem rémisztő, paráztatás terén nyomába sem ér az eredetinek, de fényévekkel jobb, mint az eredeti filmet követő összes feldolgozás és folytatás (talán az első amerikai próbálkozást leszámítva). Nem feltétlenül a legjobb J-horrorfilm, legnagyobb jóindulattal is csak erős közepes, de ajánlott, ha újra látni akarjátok, ahogy Sadako képernyőkből mászik az áldozataira.

értékelés: 6/10

Zoo_Lee