Maupassant realizmussal teli, mégis meghökkentő eseményeket elbeszélő történeteit olvasva leginkább a novella amerikai feltalálójának, a nagybecsű Edgar Allen Poe-nak a sötét, bizarr fantazmagóriákkal és néhol már-már horrorisztikus elemekkel operáló írásai jutnak eszembe – talán nem véletlenül.

 

Henri René Albert Guy de Maupassant 1850 augusztus 5-én született Miromesnil-ben egy polgári család első gyermekeként. Szülei válását követően édesanyjával és öccsével Étreatat-ba költöztek. 1970-től Párizsban kezdett dolgozni minisztériumi hivatalnokként; először csak munka mellett, szabadidejében alkotott, később már az írásból sikerült megélnie. Első igazán nagy sikerét a Gömböc (1880) című elbeszélés hozta, ezt követően népszerű napilapokban és magazinokban jelentetett meg műveit. Aktív irodalmi karrierje csupán egy évtizedig tartott, ennek ellenére hat regényt, néhány útleírást, és több mint háromszáz elbeszélést írt. Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után egy elmegyógyintézetben halt meg 1893-ban.

A Szörnyszülöttek anyja névre keresztelt novelláskötetre – amely egyenként tizennyolc, nem túl hosszú Maupassant elbeszélést tartalmaz -, mint egyfajta klasszikus értelemben vett rémtörténet-válogatásként kell gondolni, amely szinte az író egész életpályájából ad közre különféle típusú műveket. A modern kori novella egyik atyjaként is emlegetik, bár – legyen ez az én gondom – tömör és a lényegre törő stílusát nekem kissé nehezemre esett olvasni, ezzel a mai fejjel.

Történeteiben általában a mindennapi valóságból, megszokott társadalmi közegből indul ki, amely aztán egy-egy természetfeletti történetté fajul, de arra is akad példa, hogy egy már eleve misztikusnak tűnő helyzetet súlyosbít mindenféle emberi félelemből fakadó víziókkal, esetleg egy réges-régi, már-már legendának is beillő rémmesét interpretál a Kedves Olvasónak. Megtalálhatóak többek között sírból visszatérő rémségek, kegyetlen, rejtélyes gyilkosságok, személyre szabott lidércnyomás vagy – ahogy a címadó novellában kifejti – az emberi lélek iszonyatos gonoszsága.

Realizmusát minden esetben áthatja a borzongást keltő, elsőre felfoghatatlannak tűnő fantasztikum, néha pedig már Ambrose Bierce-hez hasonló csüggedő pesszimizmusba is torkollik. Általában csak sejtet, művei végén soha sem mondja ki a konkrét és határozott ítéletet, konzekvenciát szinte minden esetben nekünk kell levonni, így szerintem még hatásosabb. Amennyiben

Értékelés: 6,5/10

eyescream