Ralf König német író / grafikus ’87-es képregénye alapján készült ez a bizarr horror-komédia, melynek forgalmazását az ‘államokban a Troma Entertainment vállalta magára, ami azt hiszem a legtöbb valamire való horror / trash fannak elég ahhoz, hogy kedvet kapjon a megtekintéséhez, már amennyiben a sokat mondó cím nem keltett volna valami morbid bizsergést az arra szakosodott testájakon. Nos, bennem keltett, amidőn olthatatlan vágyat kezdtem érezni eme gyöngyszem megtekintésére…

A helyszín New York. Egy kis semmitmondó szállodában, ahová az emberek leginkább csak dugni járnak ~ olyannyira, hogy a szoba tartozéka az ingyen óvszer ~ furcsa események sora veszi kezdetét; egész pontosan a férfi vendégek sorra vesztik el férfiasságukat. A rendőrség eleinte a helyi prostikra gyanakszik ~ mármint hogy ők harapdálják le kuncsaftjaik farkát ~ de amikor a meleg és nem mellesleg XXL-es mérettel megáldott szicíliai származású nyomozó, Luigi Mackeroni (Udo Samel) egy titkos légyottja alkalmával saját szeme láttára harapja le az egyik ingyen óvszer a jobb heréjét, a dolgok egész más megvilágításba kerülnek. Annál is inkább, mert a rákövetkező időkben ugrásszerűen megsokasodnak a gyilkos kotonok általi faszvesztések, sőt egy idő után már az csatornából is ezek az apró szörnyetegek lesnek az ártatlan honpolgárokra… De mi köze ennek az egésznek a közelmúltban elrabolt biokémikus professzorhoz és miért ne tarts magadnál piros zsebkendőt egy buzibárban?

Bár Martin Walz rendező filmje New York-ban játszódik, mégis ízig-vérig német produkcióról van szó, németül is beszélnek, de ez abszolút nem zavaró, sőt, inkább még aláad az amerikai sztereotípiák kifigurázásának. Aki térdcsapkodós-trancsírozós trash vigasságra számítana ~ ahogy eredetileg Én is ~ azt ki kell ábrándítanom, csalódni fog. Viszont más nézőpontból egy iszonyat jó nyomozós horror-szatírát kapunk, ahol a mutáns kotonok léte szinte már hihetőnek hat, ámbár a stop motion technikának meg a mókás hangeffekteknek köszönhetően inkább komikus hatást keltenek a maguk kis gusztustalan formájában 🙂 Ja, és hál’ Istennek nem nyomtak egy merev hímtagot se az arcunkba a készítők, ezért külön köszönetem nekik. 🙂 Azt még meg kell említsem, hogy a film speciális effektjeiért Jörg Buttgereit (Nekromantik 1-2) volt a felelős, a kreatív konzultáns pedig az a H.R. Giger volt, aki az Alien filmek kreatúráit kiötlötte.

Összességében szórakoztató, megtekintése a műfaj kedvelőnek ajánlatos, az oldal olvasóinak meg szinte kötelező! 🙂

6/10

phobic23