Az 1972-ben, az angliai Norwich-ben született, kétszeres Arthur C. Clarke-, és egyszeres British Fantasy-díjas China Miéville-t mostanság előszeretettel emlegetik Neil Gaiman (Amerikai istenek, Csillagport, Sandman) kihívójának, már ami a fantasy tárgykörét illeti, bár az is igaz, hogy minden eddig megjelent kötetét más-más műfajban írta. Alkotott már epikus fantasyt (Perdido pályaudvar, végálloms), tengeri kalandregényt (Armada), westernt (Iron Council), noir detektívtörténetet (The City & the city), és sci-fi-t is (Konzulváros), a most bemutatni kívánt művében pedig a jelenkori Londonba kalauzol el minket, amiben a város egy, eddig ismeretlen, sötét és titokzatos oldalát kívánja leleplezni, miközben egy óriáspolip okozta világvége körüli szürreális történetnek leszünk részesei, telis-tele zseniális és bizarr ötletekkel!

A történet nagyjából a következő: a londoni Természettudományi Múzeumból eltűnik a világ egyik legnagyobb preparált polipja, az Architeuthis dux; a kérdés pedig az, hogy ki vihette el, és vajon milyen célból? Főhősünket, a polipot is preparáló Billy Harrow-t a nyomozás során egyre jobban magába szippantja London nem ismert, árnyékos oldala – melyben különféle bizarr szekták és mágikus gonosztevők vívják vallási háborúikat, miközben a kultuszrendőrség próbálja fenntartani a rendet -, és lassanként ő is üldözötté válik. Ugyanis többen meg vannak győződve, hogy a kraken ellopásával valaki az apokalipszist akarja elhozni…

Hihetetlen, hányféle különösebbnél-különösebb karakter található ebben a műben. Van itt emberi hátra varrt, beszélő tetoválás, tintává alakított gonosztevő, évszázadok óta a városban kísértő bérgyilkos-páros, de akadnak még bőven egyéb kreatúrák: famulusok, tér- és időmágusok, káosznácik, lidércek, nekro-, és piromanták, különféle világvége elméletekben hívő bizarr szekták, fegyvertenyésztők, szörnykondások, és amit még csak el tudsz képzelni! Rendkívül színes és egyben szürreális a felhozatal, annyi szent! Az FSZBCS (Fundamentalista és Szektás Bűncselekmények Csoportja) nevű kultuszrendőrség pedig mintha egyenesen a Hellboy-ból lépett volna ki – de akár említhettem volna a Men In Black vagy R.I.P.D. intézményét is -, szóval egyfajta paranormális ellenőrző/végrehajtó-szervként van jelen. És akkor még nem is szóltam magáról a Városról; vagyis az okkult oldalát feltáró, sejtelmesen mágikus Londonról (eretnekpoliszról), mely mintegy bonyolult és kiismerhetetlen organizmus él és lélegzik együtt az ott lakó népekkel. Valami szenzációs, ahogy mindezt bemutatja!

Ha a regény műfajára vagyunk kíváncsiak, akkor leginkább az urban, vagyis nagyvárosi fantasy kifejezést szokás emlegetni, de a darkosabb, természetfeletti horror-vonulat sem egyszer enged utat magának. Hogy mást ne mondjak, már kapásból a ’polipszerű lény elhozza a világvégét’ alapkoncepció is letagadhatatlanul Lovecraft-szerű, de Cthulhu neve is többször jelenik meg a műben, mint vonatkozási pont. Emellett persze különféle rémisztő entitások és horrorisztikus szörnyfajzatok is megmutatkoznak, hogy ne legyen hiányunk, haha! (Miéville saját elmondása szerint hatalmas Lovecraft-fan, de a 19. századi ponyva és fantasztikus regények is nagy hatást gyakoroltak rá.)

Az egyetlen negatívum, már ha egyáltalán annak lehet nevezni, hogy talán túlságosan is komplex az egész. Értem ezalatt, hogy annyi, de annyi kreatív ötletet és szokatlan szituáció halmoz fel és tár elénk, hogy abból kismillió más novellát, vagy egyéb történetet meg lehetne tölteni, de komolyan! Csak úgy sziporkázik a temérdek kiváló – néha bizarr, de mégis rettentően egyedi – jelenség ábrázolásával, hogy szinte elveszik benne az Olvasó. Nekem is helyenként egyszerűen le kellett tennem a könyvet, hogy megemésszen a dolgokat, mert annyira tömören zseniálisak! És a kezdeti rejtély a cselekmény sűrűsödése folytán egyre csak fokozódik, úgyhogy a végére ténylegesen fel kell kötnünk a gatyánk, míg eljutunk a kissé elvont, ámde katartikus végkifejletig!

Egy szó, mint száz: aki egy kicsit is kedvet érez magában egy rendkívüli fantázia-utazásra, telis-tele groteszk szereplőkkel és normál hétköznapokból induló mágikus mindfuck-helyzetekkel, az ne habozzon, és mielőbb szerezze be ezt a sötét humorral megáldott, fergeteges regényt! Csak aztán nehogy utána a kraken-től várja ő is a világvégét, haha!

Értékelés: 10/10

eyescream