Hol van már Drakula gróf klasszikus sármja, vagy az Interjú a vámpírral franciás eleganciája a mai csillámvámpíros trendben? Öröm olyan filmmel találkozni, ami mégis ezeket a hagyományos vérszopókat jeleníti meg, még ha egy kis csavarral is, ugyanis főszereplőink egytől egyik hölgyek.

Dennis Gansel évek óta érlelgetett a fejében egy berlini klubszcénában játszódó vámpíros szerelmi történetet, amiben egy halhatatlan nő beleszeret egy halandó férfiba. A forgatókönyv munkacíme The Dawn, azaz hajnal, virradat volt, amiből 2001-ben egy rövidfilm is készült. Közben azonban olyan hátráltató események történtek, mint a nemzetközi őrületet kiváltó Alkonyat, aminek nagyban hasonlított a története és a címe is erre, a német horrorfilmet pedig egy nagy bukásnak köszönhetően temették a filmstúdiók. Gansel eközben a nagy sikereket elért Napola és Die Welle című alkotásokon dolgozott, de mikor egy televíziós produkcióban meglátta Nina Hoss színésznőt, megtalálta álmai vámpírját, és újra visszatért ehhez a műhöz. Az új cím a korábbinál sokkal karakteresebb “Mi vagyunk az éj” lett, és újítottak a történetvezetésen is.

Lena egy lecsúszott fiatal lány, olyan, mint egy űzött vad. Egy éjszaka illegális rave partira keveredik, aminek három titokzatos nő a házigazdája. Louise azonnal meglátja benne azt a fényt, amit évszázadok óta keres, gazdagsága és meggyőző csábereje miatt hamar beadja neki Lena a derekát. A fényűző életet, amibe belecsöppen még két társsal osztja meg: Nora egy Loveparade során került Louise mellé, Charlotte pedig híres némafilm színésznő volt. Az idillt két dolog zavarja meg: Lena nem viszonozza a felé irányuló, szinte szerelmes rajongást, és egy sokkal kézzel foghatóbb probléma is van, rájuk talál egy nyomozó csoport. Aminek történetesen egy Lena szívéhez közel került nyomozó is a tagja. Van itt mámor, akció, féltékenység, veszteségek, a végső tragédia pedig elkerülhetetlennek látszik…

Megintcsak az Interjú a vámpírral történetével kell párhuzamba állítanom a Mi vagyunk az éj-t: Louise elkeseredett vágya, hogy méltó társat találjon el nem fogyó éveire, majd a keserű csalódása a teremtménye árulása után Lestat magányát idézi meg. Közös bennük a pompa iránti féktelen vonzódásuk is, de némi homoszexualitást is sejthetünk mindkettejük viselkedése mögött. Lena elkeseredett, reménytelen világszemlélete Louis örökös mélabújának párja, mely nem múlik a legnagyobb jólét és mulatság közepette sem. Emberközelibb magatartása és fenséges eleganciája miatt ebben a történetben Louise sikerének örültem volna, így kis csalódottsággal zártam le a filmet, de az előzmények ismeretében érthető a lezárás. Ajánlom szeretettel figyelmetekbe, üde színfolt a vámpírfilmek közt.

értékelés: 8/10

DeerWoman