Húzhatjuk a szánkat a többszörösen meggyalázott vámpírok miatt, az aktuális horror generáció valódi vesztese véleményem szerint a Frankenstein szörny. Lassan 10 éve nem készült egyetlen film sem, amely valamilyen komolyabb formában megpróbálta volna feldolgozni a holttestekből összerakott mesterséges ember történetét, erre a szomorú évfordulóra azonban a filmesek megerőltették magukat, az elmúlt fél évben pedig három film is készült az őrült tudós történetéből (Frankenstein’s Army, The Frankenstein Theory, és jelen cikkem alanya). Az aktuális film megtekintése alapján viszont volt egy olyan érzésem, hogy jobban jártunk volna mennyiség helyett minőséggel.

Az Underworld széria producereinek új filmjéről van szó, amelyben az Aaron Eckhart által alakított Frankenstein szörny, miután a könyv epilógusában visszaszerzi teremtője holttestét, elindul annak családi birtokára, hogy ott méltó módon adhassa meg számára a végtisztességet. Itt viszont szembekerül az emberiség tudta nélkül zajló titkos háborúval, melyben a vámpírok és vérfarkasok… vagyis a démonok és a vízköpők (az angyalok sajnos nem érnek rá, így a hozzájuk kísértetiesen hasonló élő szobrokat küldték) küzdenek az emberiség sorsáért, és úgy tűnik, mindkét fél kiemelt érdeklődést tanúsít a szörny iránt. A vízköpők hatalmas katedrálisukba viszik hősünket, ahol királynőjük úgy dönt, életben hagyja, majd nevet (Adam) és néhány fegyvert ad neki, hogy az elkövetkező évszázadok során hatékonyan tudja védeni magát a démonokkal, és az őket vezető gonosz herceggel (Bill Nighy) szemben. Adam így az elkövetkező néhány évszázadot azzal tölti, hogy felkeresi a világ legkevésbé lakott területeit, majd ott bevárja, és legyilkolja az utána küldött nevetségesen alacsony számú démoni osztagokat. Napjainkban azonban úgy dönt, visszatér a vízköpők városába, és végre felveszi a harcot a pokoli teremtmények ellen, viszont sejtése sincs arról, hogy ezzel pont a háború megnyerésére készülő Naberius herceg kezére játszott, ráadásul a szövetségeseinek hitt vízköpők sincsenek elragadtatva a boldogságtól, hogy hosszú idő után ismét beavatkozik csatájukba.

Ha a fentiekből véletlenül az irónia hangja szűrődne ki, azért elnézéseteket kérem, mindent megpróbáltam a minimalizálása érdekében, ha a történet olvasása során ugyanis valami bizarrnak, vagy furcsának tűnt, azt nyugodtan szorozzátok be tízzel, hogy közel kerüljetek a vásznon kifejtett tényleges hatásához. Nem fogok kertelni: a történet nem több egy olcsó, összetákolt váznál, amely mentén faarccal játszó (nem hinném, hogy Eckhart, Nighy, vagy a stábból igazából bárki különösebben büszke lenne erre a filmre) hőseink rengeteg CGI-effekt és Mátrixot kenterbe verő pozőr lassítások közepette küldik egymást mennybe és pokolba. Gyakorlatilag teljes ellentéte a szintén mostanában nézett Robotzsaru remake-nek, ott nehezményeztem, hogy a történet túl mély és drámai, túl kevés akcióval, itt az akció túl sok, miközben a történet végtelenül gyenge (és megpróbál mély, drámai lenni). Nagyon jó a látvány, az operatőri munka, nagyon autentikusak a csatajelenetek, de ha a filmet öt perces intervallumokra bontanám fel, még úgy is találnék mindegyikben legalább egy WTF kategóriás logikai buktatót, lyukat, értelmetlen párbeszédet, vagy hasonló illúzióromboló elemet. Hogy csak egy rövid ízelítőt adhassak a hatalmas mennyiségből:

1. Adam miért bízik a vízköpőkben? Tény, hogy kapott tőlük egy nevet, két botot, és megtanították a démonirtás lényegére, de ez édeskevés amellett, hogy minden alkalommal, amikor a katedrálisukba lép, azonnal elfogják, és legalább az egyikük felveti, hogy öljék meg.
2. A film miért várja el, hogy olyan karakterek halála miatt keseregjek, akiket alig 10 perce láttam először, és Adam is legjobb esetben kétszer találkozott velük összesen?
3. Ha Naberius tudja, hogy Adam vissza fog térni a neki dolgozó doktornőhöz a teremtésével kapcsolatos magyarázatokért, miért hagyja elmenni a nőt, ahelyett, hogy az általa irányított épületen belül csapdát állítana?
4. (Spoilerveszély) Amikor a film végéhez közeledve az egyik vízköpő megpróbál végezni Adammel, hősünk azért tudja megölni, mert a vízköpőkkel csak lélek nélküli teremtmények végezhetnek. Nem sokkal később azonban Naberius nem tud egy démont költöztetni a testébe, mert ekkorra már van lelke. A lélektermelés folyamata tehát nagyjából fél órát vesz igénybe?
Ezen a ponton visszafogom magam, pedig higgyétek el, még nagyon sokáig tudnám folytatni a fenti kis listát. Az Én, Frankenstein egy jól eltalált látványfilm, viszont a szóban forgó látvány nélkül talán egy Asylum produkció többet tudna nála, a történeténél egy óvodás csoport is értelmesebb dolgot hozhatna össze, az Underworld filmeknél pedig már-már nevetségesen gyengébb. Ennek függvényében nézzétek meg, én mindenesetre megvárnám legalább az 500 forintos DVD kiadást.

értékelés: 5/10

Zoo_Lee