Az egyik bohóc sír, a másik nevet, de mindig viccesek. A gyerekek nevessenek, csak ez számít, hiszen ebből élnek, ők a ‘kajajegyeik’. De a máz alatt a bohóc is csak ember, hétköznapi gondokkal, titkokkal, sérelmekkel… Mindig a nők miatt van, most is. Meglátta, és onnantól csak gyűltek a bajok. Mindketten szerették, de mindketten máshogy. Ez lett a vesztük.

Madrid, 1937. A gyerekek kacagnak, a két bohóc és a jókedv betölti a porondot, közben odakinn dúl a polgárháború. Katonák jönnek és az előadásnak vége. A cirkusztársulatot azonnali hatállyal besorozzák és a frontra küldik. Javier papája, a vidám bohóc túléli ugyan, de börtönbe kerül. Néhány évvel később Javier megkísérli kiszabadítani, de a dolog rosszul sül el…

1973. Javier belép egy cirkusztársulatba, mint szomorú bohóc és pechjére első látásra beleszeret Nataliaba, az artista lányba. Natalia Sergionak, a társulat vidám bohócának barátnője, aki nem mellesleg alkoholista és rendszeresen veri a lányt. Javier titokban találkozgat Nataliával, aminek a vége az lesz, hogy egy durvább incidens után kvázi cafatokká klopfolja Sergio képét egy trombitával. Ezután mindkét férfi eltűnik; az egyik szégyenében, a torz, összefércelt ábrázata miatt, a másik pedig a törvény elől menekül, bújdosik akár egy állat, míg egy régi ismerősbe nem botlik…

Az idő telik, a cirkusz csődbe megy, a társulat maradéka revü-szerű előadásokkal igyekszik megkeresni a betevőre valót, ám egy nap ismét felbukkan Sergio, s vele egy időben előkerül Javier is, akinek elméje azóta megbomlott – és mindkettő még mindig ugyanazt akarja: a lányt.

Szándékosan nem írtok többet a történetről, nem akarok lelőni semmit. Amikor láttam a film trailerjét, mondom magamban, ez kellően beteg film, ide való az oldalra! Aztán megnéztem és egy bizarr szerelmi drámát láttam, gondoltam mégsem írok róla. Aztán eltelt egy-két nap és még mindig ez a film motoszkált a fejemben. Beteg. Nem tudok rá jobb szót. Igazából nem horror, mert nem az, de nem is egy egyszerű szerelmi történet; őrült, elvont, visszataszító, hihetetlen és mégis annyira valóságos. Dráma? Thriller? Is. Egyszerű emberek, akik az őrület határáig, és még azon túl is képesek szeretni és gyűlölni. Bohóckodnak, mert ez a munkájuk, mint másnak a kenyérsütés vagy épp az emberölés. Bohóckodnak, de nem boldogok, vagy talán csak egy pillanatra. A többi inkább a fájdalomról szól.

Az iMDb szerint komédia. Szerintem aki ezt kiírta oda, még nem látta a filmet, csak ráfogta a bohócok miatt. Bár ha hunyorgok kicsit, és egy jóadag iróniát erőltetek magamra, akkor lehet rá tudom mondani kis jóindulattal, hogy komédia. De ez esetben az egész élet az. 🙂

Mindensetre nem limonádé, ezt figyelembe véve megtekintése ajánlatos!

8/10

phobic23