Mégis hogy kerül össze egy mozi keretein belül Jézus Krisztus, Torrente, G. I. Joe, Spongyabob, Minnie Mouse, Láthatatlan ember és az Alien, egy seregnyi, plafonon mászkáló férfigyűlölő boszorkánnyal?? A válasz nem bonyolult: a műfajokat és stílusokat féktelen humorral összemosó, bizarr és groteszk látásmóddal megáldott őrült spanyol, Alex de la Iglesia (Egy őrült szerelmes balladája, Elszabott frigy, A fenevad napja) ismét csak kitett magáért, így született meg az év legelborultabb agymenése!

Már a kezdés is elég szürreális: Jézus Krisztus, G.I. Joe haverjával kirabol egy belvárosi zacit, miközben elvileg láthatáson van a kisfiával, aki azt hiszi, ez az egész csak egy nagy játék, így ő is örömmel betársul az akcióba. Menekülés közben viszont a töviskoronás társai odavesznek – Spongyabobot szó szerint lyukas sajttá lövik (az ritka zseniális jelenet, amikor Csillag Patrik próbál életet lehelni belé, haha!), Minnie Mouse-t és a Láthatatlan Embert meg szimplán elkapják a zsaruk. Fuvarjuk is elhúzza a csíkot, ezért kénytelenek a legközelebbi taxival menekülni. Nem sokkal ezután a feleség szintén tudomást szerez az esetről, és fiáért aggódva titkon a nyomukba ered.

A francia határon akarnak átszökni, de végül is Zugaramundiba jutnak, az állítólagosan boszorkányok falujába, hiába óvta őket a fogadónál lévő bandzsa tag. Útközben véletlenül elütnek egy vén szipirtyót, aki aztán eltűnik a semmibe, a gyerek szerint konkrétan elrepült. Később találkoznak a szipirtyó lányával, aki lazán hazaviteti velük magát ódon kastélyába. Rapid idegenvezetés a kúriában, mire az elveszettnek hitt kissrác megkötözve, almával a szájában a sütőből kerül elő, így a háromgenerációnyi boszi legnagyobb bánatára elhúznak a vérbe.

Már a határon vannak, amikor rájönnek, hogy az összerabolt szajré meg a kastélyban maradt, tehát visszafordulnak érte. Tervük – hogy nesztelenül besurranjanak – sajnos dugába dől, és magukra haragítják a boszorkányokat, akik később fejedelmi fogásként kínálják őket a közelgő esti vacsorán többi, boszorkány-vendégüknek. Az anya két kretén nyomozóval belopózik a kastélyba, de aztán ők is lebuknak, mire óriási kergetőzés indul.

Ezzel még sehol sem vagyunk, ugyanis a legfiatalabb boszicsaj segítő jobb-bot nyújt főhősünknek, mivel kiderül, hogy szerelmes belé – mellesleg összefutnak az excrementumban raboskodó, kissé gnóm testvérével -, közben a feleségét boszivá változtatják, a kisfiút pedig egy hatalmas, szinte már-már Godzilla méretű, lógó csöcsű boszorkány-ősanyával zabáltatják meg, de élve megússza a gyerek, így ő teszik meg Kiválasztottnak, aki majd a világ ellen vezetheti a boszik seregét. Szereplőink jó része máglyán feszülve várja a végét, jó boszicsaj légcsatát vív gonosz anyjával és még sorolhatnám az akciókat, mert közel sincs vége…

Alex de La Iglesia mindig is élvezettel kevergeti a műfajokat / stílusokat, most éppen a boszorkányok gótikusan okkultista világát vette elő és öntötte nyakon fekete humorral és akcióban bővelkedő eszetlen hülyeséggel. Végeredmény egy Lobos de Arga szintű kisvárosi közegben játszódó, misztikus hangulatú, ám roppan szimpatikus baromság, szedett-vedett szerelmes szállal, és néhol erőltetettnek tűnő látványorgiával, de lényegében teljesen vállalható alkotás. Ha a műfaji kereteket nézzük, akkor a Roald Dahl ihlette fantasztikus Boszorkányok és a dark fantasy-akció határán egyensúlyozó Boszorkányvadászok közötti félúton foglal helyet. Szereplőinkre nem lehet panasz, mindenki hozza a formáját, külön kiemelném a szexis Caroline Bang kisasszony boszi-karakterének erotikus, varangyköpülős, söprűtáncát, ami még jó néhányszor eszembe fog jutni, haha! Sőt, hiszitek vagy sem, de Mr. Santiago Segura (ismertebb nevén: Torrente) is felbukkan a filmben, méghozzá az egyik boszorkánynak maszkírozva, elképesztően zseniális! Összegezve egy jópofa gegekben és kreatív ötletekben gazdag spanyol agymenéshez van szerencsénk, bár a végét szerintem kissé bő lére eresztették.

Értékelés: 8/10

eyescream