Történetünk a Katrina hurrikán pusztításai után játszódik New Orleans városában, ahol is az emberek poszt-traumatikus stresszükre egy újonnan kifejlesztett gyógyszert kezdenek el szedni, amitől balszerencséjükre bezombulnak… A mi balszerencsénkre pedig még Malcolm McDowell / Sid Haig párosa sem tudja megmenteni ezt a teljes mértékben pusztulásra ítélt produkciót!

Szedett-vedett hőseink – többek között egy zenész meg egy rádiós DJ – úgy nagyjából a film felénél összegyűlnek, hogy helyszínről-helyszínre likvidálják a zöld szeművé váló veszélyes elemeket (értsd: zombikat), de ahogy peregnek az események, egyre fogynak: ki az utolsó véréig küzd, ki önként adja meg magát. Közben időhúzásként figyelhetjük a gyógyszergyáros csóka cselekedeteit. Lényeg, hogy a film vége felé a túlélőket elkapja a katonaság…

Komolyan mondom, hogy ez az egyik legrosszabb zombis film, amit az utóbbi tíz évben volt szerencsém látni . Oké, hogy ezek a „zombik” elvileg a 28 nappal/héttel később mintájára elvadult emberek, akik őrült húsevésben lelik örömüket, de akkor is valami botrányosan szar az egész. Már a főcímnél sejteni lehet, hogy ez valami kínkeserves büntetés lesz.

Szegények azt hiszik, hogyha betesznek a film közepére egy pszeudo-leszbikus jelenetet, attól majd kevésbé fogunk szitkozódni a látottakon?! Malcolm McDowell a doktor szerepben még valamennyire oké, de Sid Haig (Az 1000 halott háza 1, 2) mint katonaparancsnok?! Körülbelül annyira hiteles, mint anno Mena Suvari volt a Steve Miner-féle okádék Day Of The Dead remake-ben… Összegezve tehát van annyira kurva rossz, hogy már ne legyen jó, így aztán a nagyívbe kerüljétek el!!

Értékelés: 2/10

eyescream