Ismeretterjesztő rovatunk következik. Tudtátok például, hogy a mostanság elektronikus zenei irányzatként tomboló ’goa’ valójában India egyik legkisebb államát jelöli, ahol ez a műfaj eredetileg kialakult? Filmünk nem ezt fogja részletesen feltérképezni, viszont a cím hallatán egyből felkaptam a fejemet, ugyanis nem mindennap lát az ember indiai horror-vígjátékot, ami az előzetes alapján elég szórakoztató zombi-komédiának tűnik….

A szerelmi csalódástól kiütött Luv és a munkájából kirúgott Hardik – mindketten aktív füvesek – kihasználják lakótársuk, Bunny jóhiszeműségét, és lazítás reményében elkísérik Goa-ra. Ott Luv találkozik egy Luna nevű bájos hölggyel, aki örömmel elhívja őket egy közeli szigeten lévő rave-partira, amit az orosz maffia szervez.  (Most komolyan: csak engem zavar a ’rave-party’ kifejezés, mikor az az irányzat kb. a kilencvenes évek végén kihalt, és helyette lehetne pl. trance, goa, electro house, industrial techno, drum ’n bass, dubstep és vagy még kismillió más, életszerűbb jelenlegi műfajt mondani?!)

Természetesen hőseink sem tudnak ilyen csábító lehetőségnek ellenállni, így belevetik magukat a partiba. Elég jól alakulnak a dolgok, kivéve hogy az oroszok által terjesztett partidrogoktól durván bezombulnak a résztvevők, és egymásra támadnak. Luv, Hardik és Bunny egy hegy tetején lévő villából kimentik Lunát, később pedig az orosz maffia két tagja, Boris és Nyikolaj az ő seggüket. Mivel a szigetre csak 72 óra múlva érkezik hajó, egyetlen megoldásként a csónakjukkal próbálnak meg kereket oldani, de az meg egy áramlatba kerülve szintén később ér a part közelébe. Éjszakára addig meghúzzák magukat egy házban, de – ahogy lenni szokott – oda is betörnek a lények. Menekülés közben, Bunny jóvoltából rájönnek, hogyan is lassíthatnák le a transzba esett fiatalokat, így már csaknem gyerekjáték elmenekülni előlük…

Amikor hőseink a film elején Michael Jackson Thriller-jének indiai változatát nézik a tévében az valami zseniális; úgy gondoltam, egyből meg is adja az alaphangulatot, ergó infantilis baromság kell számítani, semmi másra! Habár később kiderül, hogy a poénok java inkább párbeszédek során hangzik el, és ezek sem azok a térdcsapkodós fajták, mégis lehet rajtuk szórakozni, bónuszként pedig akad néhány jópofa geg is. Az alkotás kétségkívül leggyengébb pontjai a zombik, akik igazából fura járásukon és véres ruhájukon kívül semmiben nem különböznek az élőktől – ezt mondjuk nagyon sajnáltam, igazán fordíthattak volna rájuk nagyobb hangsúlyt -, de a szerelmi szálat se igazán fejtették ki. Ami kissé furán veszi ki magát, hogy a dialógusok közben a legváratlanabb helyzetekben váltanak hindiről angolra meg oda vissza, ezt szimplán meg kell szokni.

Filmünk alapvetően szórakoztató, csempésztek bele egy-két gore-osabb jelenetet, meg pár effekt is helyet kapott, klassz elektronikus zenéről nem is beszélve, szóval még így is bőven kiemelkedik a mezőnyből.

Értékelés: 7/10

eyescream