Néha előfordul, hogy egy film ismertetésénél már a bevezető megírása is gondot okoz, hisz’ nem mindig jut eszembe egy, az adott alkotáshoz méltó felkonferálás. A Troll 2 esetében épp az ellenkezője történt, most ugyanis azon kell gondolkoznom, hogy mivel is kezdjem, annyi ötletem lenne. Talán kezdem a lényeggel; ez a film egy nagy vicc. Nincs semmi olyan benne, amit ne lehetne kiröhögni, legyen szó a színészekről, a sztoriról, magukról a szörnyekről, vagy bármi másról. Már az első Troll is igen mulatságosra sikeredett (finoman szólva), mégsem hasonlítható össze a két “remekmű”. Az egyik legszembeötlőbb különbség már igen hamar nyilvánvalóvá válik; ebben a filmben egyáltalán nincsenek trollok, csak goblinok, a kettő viszont nem ugyanaz. Mindegy, ilyen apróságon igazán nem kell fennakadni… manó oszt kész. És amíg el nem felejtem: aki gyűjti minden idők legrosszabb filmjeit (vannak ilyen b-movie rajongók, szerencsére), semmiképp’ se hagyja ki a Troll 2-t!

A film főhőse egy idegesítő kisfiú, aki “kissé” eltúlozza színészi játékát, ha egyáltalán lehet olyanról beszélni a Troll 2 esetében. Ez a kisfiú olykor az elhunyt nagypapa szellemével szokott kommunikálni, amit persze senki nem hisz el neki. Milyen érdekes…
Egyik nap felkerekedik az egész család és elutaznak egy Nilbog nevu kis faluba. Út közben is felbukkan a nagypapa szelleme, hogy figyelmeztesse unokáját: forduljanak vissza azonnal, különben nagyon szar lesz nekik. A srác tinédzser nővérének szerelme a csaj közelében óhajt lenni, így két haverjával bevágják magukat egy lakókocsiba és a család után mennek. Ha ez előbbi mondat bonyolult volt, olvasd el mégegyszer. Szegények nem is sejtik, hogy nekik is nagyon szar lesz.

A Nilbog nevu falu meglehetősen furcsa lakóiról idővel kiderül, hogy nem is emberek, hanem gonosz erdei manók, úgynevezett goblinok, akik zöld trutymóvá változtatják és felzabálják áldozataikat.
Természetesen ezt csak úgy tudják megtenni, ha embernek álcázzák magukat, ami egy hatalmas varázskőnek hála sikerül is. A kőre a horda vezére, egy öreg boszorkány, a goblinkirálynő vigyáz (valójában egy harmincas éveiben járó nőről van szó, ősz hajjal és minimális sminkkel). A hölgy olykor megfiatalodik – ezt a hajszínének megváltoztatásával érik el a készítők; zseniális! – és becserkészi valamelyik lakókocsis fiatalt, hogy megegye, vagy fává változtassa (!). Eközben a helybéliek azon fáradoznak, hogy az új családot is megzabálják, ám a nagyfater közbenjárásának köszönhetően ez átmenetileg meghiúsul. Miután világossá válik mindenki számára, hogy Nilbog falu lakói milyen szándékkal próbálnak közeledni a vendégekhez, hőseink elbarikádozzák magukat a házban (Night of the Living Trutymók), majd a varázskő segítségével eltüntetik a gonosz támadókat. Ezt konkrétan úgy oldják meg, hogy megérintik a követ, majd jó erősen arra koncentrálnak, hogy tűnjenek el, azok meg eltűnnek. Aztabüdöskurvaéletbe…
Ez már így önmagában méltó befejezése lenne a filmnek, de a készítők természetesen hagytak a végére egy “csavart” (nyilvánvaló, hogy mit), nehogy nyugodtan álljunk fel a fotelből, gondolván “ááá, ennek a szarnak úgysem lesz folytatása”. De én azért mindenkit megnyugtatok; valóban nincs.

“Sajnos” már nagyon régen volt balszerencsém a Zombik tava (Zombie Lake) és a Pokol Kapuja (Hellgate) című förmedvényeket megtekinteni – hogy a két legemlékezetesebbet említsem az általam látott legrosszabb filmek közül -, de úgy rémlik, hogy még azokban is jobb színészi játék volt, mint a Troll 2-ben.
Hihetetlen, hogy a Metro Goldwyn Mayer oroszlános logója után egy olyan filmet lehet látni, ami ennyire amatőr… illetve nem amatőr (mert azok között is vannak jó alkotások), hanem förtelmesen rossz. A “színészek” mintha versenyeznének, hogy ki tudja alulmúlni a többieket, a történet pedig olyan, mintha (hülye)gyerekeknek szólna, ám ez nem így van, mert néhány jelenet gusztustalansága és relatív ‘durvasága’ elárulja, hogy ezt komoly horrorfilmnek szánták. Persze nem ez az első eset, hogy egy folytatás a történet és a színjátszás szempontjából is jócskán elmarad az első résztől, de hogy az látványvilágában is mintha az előző rész paródiája lenne (negatív értelemben), az azért elég megdöbbentő. Márpedig az első rész kissé darabosan mozgó, de egyébként változatos és jópofa trolljaival szemben itt egyforma ruhákban mászkáló, amatőr, gyermeteg, és teljesen élettelen, merev maszkokat viselő emberek (“goblinok”) próbálnak meg ijesztgetni minket, de igazából kacagni sem lehet rajtuk.
A Troll 2 minden idők egyik legförtelmesebb filmje, de valamilyen eléggé nehezen magyarázható okból képes megnézni az emer úgy, hogy ne aludjon el közben (a döbbenet okozta sokk ébren tartja az embert). Ez viszont sok más filmről nem mondható el, és ez az egyetlen “előnye” a Troll 2-nek – valamint az egyetlen ok, hogy ez az ocsmányság miért 1 pontot kap, nulla helyett.

értékelés: 1/10

Blizz