Nagyjából a Jurassic Park óta tudjuk, hogy semmi jót nem jelent, ha dinoszauruszokat tárol valaki akár ketrecben, akár elektromos kerítés mögött, de az sem igazán célravezető, ha kutatási célokból egy időkaput nyitunk az őslények korába, ugyanis sanszos, hogy a dögök egy idő után elszabadulhatnak, és akkor… na, de ne szaladjunk ennyire előre!

Ahogy már megszokhattuk, filmünk elején megismerkedhetünk főbb szereplőinkkel, úgymint: csábosnak tűnő, ámde szociálisan szörnyen elnyomott Abbi kisasszony, három csöcsimádó főiskolás barom, egy Nóta TV-be való csapnivaló pop-produkció (tisztázatlan nemi identitással rendelkező dagadt néger + haknizó cicababák), plusz a helyi erők és a Lorenzo Lamas nevével fémjelzett speciális ügynökök egy csoportja, akik a környéken vizsgálódnak furcsaságok után. (De ahogy később látni fogjuk, ez utóbbiaknak kurvára nincs semmi szerepük a cselekmény alakításában.)

Tehát válogatott kreténekből álló szereplőink egészen véletlenül annál a benzinkútnál állnak meg, ahol Abbi is kiszolgál, pár perccel később pedig már meg is hallják az első velőtrázó üvöltés, ami naná, hogy arra sarkallja őket, hogy éjnek-évadján mindenféle kivilágítás és/vagy fegyver nélkül elinduljanak a határba. Mivel ott nem találnak semmi veszélyeset (és benzinjük is fogytán), teljesen logikus módon behajtanak a RAPTOR RANCH névvel ellátott magánterületre. Az udvaron fekvő és éppen haldokló dr. Cane próbálja őket elküldeni a vérbe, persze fiataljaink elszántak és mindenképpen segíteni óhajtanak neki. (Ennél a résznél nyilván sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mégis mi a halál vérvörös hímvesszejének tenyészt valaki dinoszauruszokat egy texasi tanyán – mindegy, ne tessék foglalkozni vele, mindenkinek jobb az úgy.) Miközben a csapat többi tagja a dinoszaurusz-mart doktor életét igyekszenek menteni, addig a dagadt raszta fasz addig kapcsolgatja a fészerben lévő karokat, amíg ki nem engedi a farmon lévő összes kurva dinoszauruszt, azok meg ugye rájuk támadnak…

Túlélők elkocsikáznak Abbi-hez, mert hát a ház mégiscsak biztonságot ad, azt persze mondanom sem kell, hogy már az első pillanatban keresztülharapja a falat az egyik dög; az viszont roppantmód kíváncsivá tett, hogy utána miért csak a falnélküli ház egyik ablakán meri bedugni a nyakát?! Ezt követően hőseink az erdőben szlalomozva elfutnak a benzinkútig – ahol újabb pár statiszta válik falánk dinóink martalékává -, majd pedig a szivárvány minden színében buszra felszállva próbálnak meg bejutni a városba. Ez többé-kevésbé sikerül is, bár az számomra még mindig nem tiszta, hogy a városban tényleg rohadtul senkinek nem tűnik fel, hogy böhöm nagy őskori lények randalíroznak?!

Miután hőseink rájönnek, hogy kurvára semmi esélyük legyőzni a lényeket, azok unalmukban egymás kezdik el megenni (mivan?!), míg végül csak egy marad. Az az egy viszont baromi félelmetes távgyaloglási procedúrájával a közeli gyárépületbe kényszeríti szereplőinket, ahol aztán még rengeteg agyfaszt okozó jelenet vár ránk, mielőtt eljön a vége…

Ez most kivételesen nem Asylum vagy SyFy darab, de attól még ugyanolyan fos. Sötét, idióta, agyatlan szereplőink selejtes megmozdulásait nézve tényleg már csak azt vártam, mikor jön be a képbe Lorenzo Lamas dinóügyi szakember – akinek kvalitásairól olyan kiváló művek szólnak, mint a Raptor Island -, hogy megküzdjön a dögökkel, de sajnos nagyot kellett csalódnom. Ugyanis sztárunk a film elején, valamint az utolsó öt percben jelenik csak meg, és többnyire akkor sem csinál semmi hasznosat. Ha így nézzük, akkor átverés. Viszont legalább vannak élethű mozgású CGI-dinók: piros, kék, zöld, kicsi, nagy, amit akarsz… sőt, ha eldobod a csontot, ez a fajta simán visszahozza. Nem semmi, ugye?! Filmünk kétségkívül legepikusabb jelenetét sem hagyhatom ki, amiben a legnagyobb dinó felborítja a buziszínű buszukat, majd utána még párszor meg is forgatja, másik kettő meg áll egy kicsit távolabb és drukkol neki. Hát nem cool?! Bár az se semmi, amikor a gyárépület emeletéről a hőseink után ugró kék őslény egy kicsit guggol, hogy ne sérüljön meg! Ilyen, és ehhez hasonló elvetemült baromság miatt lehet némileg szórakoztató a szarfilm-kedvelő közönség számára.

 Értékelés: 3/10

eyescream