A Fűrész alkotóinak filmje… Ezektől a szavaktól már kellemes borzongás futott végig az idegrendszeremen, hiszen elég felidéznem annak magával ragadó atmoszféráját és a páncélökölként fejbevágó csavart a film végén. Kis utánaolvasás után azt is megtudtam, hogy eredetileg a Fűrész előzményének szánták, végül aztán önálló film kerekedett belőle. Bízva abban, hogy ezt a döntést nem csak egy újabb franchise lehetőségében rejlő pénzérmék csilingelésének hangja szülte, izgatottan álltam, illetve ültem elébe ennek a másfél órás darabnak.

A történet nem túl bonyolult, egy átlag post-it fecnire is ráférne: Főhősünk, Arkin (Josh Stewart), aki nemrég szabadult a börtönből, hogy kiegyenlítse tartozását, betör gazdag munkaadójához. Balszerencséjére azonban egy hidegvérű maszkos gyilkos hálójába gabalyodik.

Kegyetlen jól eltalált hangulatú macska-egér játék veszi kezdetét. A feszültség egy pillanatra sem lankad, egészen a film végégig együtt szorongunk a főhőssel, érezzük a bezártságot és a mindenfelől ránk leselkedő veszélyeket. Nem elég, hogy fogságába kerültünk, ráadásul még rafinált csapdákat is rejt a ház. Némelyik működésének bemutatása ugyan a Tom és Jerry rajzfilmeket juttathatja eszünkbe, de akinek bejöttek a Végső állomás halálfolyamatai, azoknak ez is nyilván elnyeri majd a tetszését.

Mindenképpen szót érdemel, hogy a kamerabeállítás néhány jelenetnél egészen egyszerűen zseniális, mesterien játszik a ház, a szobák elrendezésével. A zene ugyancsak tökéletesen ideillő, remekül fokozza az izgalmakat.

Amit negatívumként hozhatunk fel, azok a logikátlanságok és a rengeteg megválaszolatlan kérdés. Ha eltekintünk attól, hogy a rendelkezésére álló idő alatt színtiszta képtelenség lenne egy házat ennyire telepakolni csapdákkal, akkor is értelmetlen. A gyilkos nem tudhatott Arkin betörési tervéről, így nem igazán sejthette, hogy valaki felbukkan. Maga a Gyűjtő is egy óriási kérdőjel. Kezdetben számomra az is kérdéses volt, egyáltalán hús-vér ember vagy valami fura lény. Egyáltalán mi a fenétől Gyűjtő? Egy zavaros fél-magyarázatot kapunk csak, amitől inkább csak még jobban elbizonytalanodunk. Egyszóval: A sztori magyarázatért nyüszít, amit nyilván majd a folytatásokból fogunk megtudni, de ha úgy tekintünk rá, mint egy első részre, kifejezetten izgalmas bevezető.

Értékelés: 8/10

psychozsófi