Noboru Iguchi nevű úriember (későbbiekben még bőven lesz róla) fogta magát és legyártotta a groteszk humorban és aberrált testrész-kaszabolós jelenetekben gazdag, bizarr hangulatú japán gore filmek alapkövének számító, explotation-grindhouse szagú bosszúeposzát, amelyet egy kis csúsztatással akár a japán Kill Billnek is nevezhetnénk. Ez az elmebeteg alkotás pedig nem mellesleg a szigetország jellegzetes egyenruhájú iskolás lány fétisben fogant brutális és vérbő mészárlós koncepció egyik meghatározó darabjává vált!

Főszereplőnk Ami, egyedül él öccsével Yuval, mióta a szülei meghaltak. A srácot és haverját, Takeshi-t rendszeresen terrorizálja a helyi jakuza fia és annak csapata, s egy akciójuk során megöli őket. Ami sajnos késve érkezik a helyszínre, mivel éppen egy őt megerőszakoló társasággal gyűlik meg a baja, így már sajnos nincs mit tenni, illetve egyvalamit mégis lehet: bosszút állni! Elmegy az egyik csapattag lakására, hogy kiderítse, ki is ez a rejtélyes Kimura nevű jakuza s annak fia, valamint hogy lehet őt elérni. Erre a srác szülei rátámadnak (többek között kisütik a kezét), de őt sem kell félteni: este sutyiba visszatér. anyját és fiát legyilkolja, az apát pedig egy szó szerinti vérfürdőben részesíti, haha!

Éppen egy engedetlen szakáccsal etetik meg saját készítésű ujj-szusiját, miikor megérkezik a rettegett Kimura família ranchére. Annak rendje és módja szerint szépen elfogják, és míg az apa csak egy-egy ujjacskájától szabadítja meg a lányt, az anya hathatós közbenjárásának köszönhetően a bal kezét is csonkolják, de azért még mindig marad benne annyi erő, hogy elszökjön. Öccse barátjának, Takeshi-nak a szülei találnak rá félájultan, hazaviszik, bekötözik, és miután megküzd az ugyancsak gyászoló anya indulataival, hamar összekovácsolódnak a bosszú jegyében. Némi edzés, majd egy kézre illeszthető gépfegyverrel lepik meg a revansra szomjazó lányt, csakhogy ekkor már a Kimura által küldött piros ruhás ninja-trió is rátalál, akik egy vérbő harc során szétnyiszálják a férjet, az anyját pedig egy fertőzött pengével sebzik meg.

Miután Ami brutálisan kivégzi támadóit, egyik megmaradt testőrnek pedig gondolat helyett ők ütnek szöget a fejébe, haha!  Ami és Takeshi anyja (Miki) visszatér a jakuza-birtokra, ahol előbb a gyászoló szülőkből kovácsolt harcedzett osztaggal kell megvívniuk, majd később a jakuza apa is előkerül, roppant eredeti execution blade-ével, ami részben hozzájárul Miki elhalálozásához.

Többek között láthatunk itt előbb lábra, majd kézre szerelt láncfűrészes akciókat, test-kettévágást, fejletépést – végül is mindegy, csak dőljön literszámra a vér! A fináléban Ami megküzd a fúró-melltartóval felszerelkezett jakuza-anyukával (azért az elég durva, ahogy szétroncsolja a lány melleit), aki nemsokára fiacskájával együtt elvesztik a fejét, és happy end!

Ez a film tiszta véletlenségből keveredett elém – megnéztem, majd egyből e stílus (hogy is fogalmazzam meg praktikusan, talán: japán humor-gore) rajongójává váltam; nem mellesleg pedig utána sorra következtek olyan remekművek, mint a brutális fogásai miatt méltán népszerű Tokyo Gore Police és társai. A Machine Girl brutális és agyatlan kivégzésekkel, valamint ezer millió liter vérrel leforgatott, már-már öncélúvá váló, ámde poénokban bővelkedő bosszútörténet, tele filmes utalásokkal, parodisztikus karakterekkel, szóval ínyenceknek maga a kánaán! Ja, és az sem mellékes a sok elvetemült baromság mellett, hogy a csajok egytől-egyig jónők mind!! Én azt mondom érdemes megnézni, amennyiben nyitottak vagyunk a japán elmebetegségre!

Értékelés: 9/10

eyescream