A Dark Tales Of Japan után itt egy újabb szigetországi antológia, melyben egy Edogawa Ranpo nevű író nem éppen hétköznapi (és akkor még finom voltam) műveit adaptálták filmvászonra. Vissza-visszatérő főszereplő és a tradicionális japán szimbolika mellett fedetlen női keblek meg egy jó adag szürreális ténykedés jellemzi ezt a több mint kétórás thriller-horror gyűjteményt, melynek egyes epizódjai bizony még rajtam is jól kifogtak.

 

Mars csatorna

A film első szegmensét nem igazán értettem, valószínűnek tartom, hogy nem leszek vele egyedül. Lényegében arról van szó, hogy rendkívül szuggesztív képek sorjáznak, amint egy meztelen férfi egy tó felé rohan, közben pedig szakaszosan pucér testek birkózása (kb. megerőszakolós aktus) jelenik meg, mintegy visszaemlékezés formájában. Hang meg nuku. Mindez öt kemény percen keresztül zajlik, ráadásul úgy, hogy a címet sem tudom hova tenni. Nálam bukó. 4/10

Tükörpokol

Rejtélyes módon meggyilkolnak egy teaszertartás-tanárnőt, majd kisvártatva újabb haláleset történik, az áldozat szintén egy hölgy. Az esetek egyetlen közös pontja, hogy mindkét helyszínen egy finom megmunkálással készített tükröt találnak a nyomozók. Közben elejtenek egy ősi legendára vonatkozó információt, mely szerint a fekete mágiával létrehozott Árnyék Tükör megöli azt, aki belenéz. Mindez csak puszta fikció, vagy valaki tényleg elkészítette, és ezzel gyilkol nőket?! A végén minden kiderül…

A képi megvalósítással kapcsolatban tényleg nem lehet okunk panaszra, mert hatásos, végig nagyon ügyelnek a misztikusságra, és a történet közben elhangzó magyarázatokkal, vallomásokkal is csak a beleélés élményét erősítik. Kellően izgalmas, rejtélyes és elgondolkodtató. Ja, és én egy életre megjegyeztem a film mottójaként szolgáló mondást: „Az az élet, ami a tükörkép mutat. Se nem valós, se nem valótlan.” 9/10

Hernyó

Bizony nem könnyű az élete az ebben az epizódban szereplő hadnagynak. Háborúból hazatérve minden végtagját elvesztette, szerencsére akad egy gyönyörű felesége, aki kitart mellette, és gondozza egy világ végi, elszigetelt kis helyen. Meg néha megkínozza, de hát nem is lényeg, mert büszke az ő Hernyójára, és szívből szereti. (Az mondjuk elég groteszk, amikor néhanap szexelnek.) Aztán egy harmadik szereplő – igazából nem derül ki, hogy pontosan kicsoda, csak annyit tudunk meg róla a végén, hogy ő a „húszarcú ember” – megtalálja a férfi levágott végtagjait tartalmazó üvegcséket, és kezd számunkra is megvilágosodni a valódi történet… Elég bizarr egy história, tébolyult szerelemmel, meg nem értett művészettel meg a központi lepke allegóriával. Igazi szürreális betegség. 7/10

 Csúszómászó bogarak

Fuyo Kinoshita nevezetű színésznő titkos találkára indul, de sofőrjének köszönhetően egészen másképpen alakul az estéje. Konkrétan elrabolják. Az elkövető betegesen retteg mindenféle mikroszkopikus méretű élősködőtől meg bacilustól, orvosa szerint gondja egyértelműen lelki eredetű, és azt tanácsolja, hogy mielőtt szüntesse meg a kiváltó okot. Gond csak az, hogy őrülten szerelmes a csajba, aki egyben bajának forrása… Össze-vissza ugrálunk az idősíkok között, így kissé nehezen lehet érteni magát a történéseket, hogy valójában mi jön mi után, meg igazából nem is kötött le annyira. 6/10

Összesítő értékelés: 6/10

eyescream