Carlos Enrique Taboada mexikói író és rendező különleges alkotása, mely a horror – fantasy – dráma határmezsgyéjén egyensúlyozva próbál minket bevezetni a gyermeki ártatlanság és képzelőerő felettébb veszélyes világába, boszorkányos praktikákkal megspékelve!   

Mióta Veronica szülei egy balesetben odavesztek, életképtelen nagymamájával él egy fedél alatt. Dadája elalvás előtt gyakran mesél neki varázslatos történeteket, mire a fogékony kislány kitalálja, hogy ő bizony boszorkány lesz. Mikor egy új kislány, Flavia érkezik az iskolába, rögtön a barátságba fogadja – mi több, csúnyán rátelepszik -, és lassan de biztosan elhiteti vele, hogy ő egy fekete mágiát használó személy. Ennek bizonyítására nem mást eszel ki, minthogy el fogja tüntetni a leányzó zongoratanárnőjét. Az említett személy tényleg meghal, mire Flavia szinte behódol neki, illetve hát a különleges képességeinek, Veronica pedig vérszemet kap, és terrorizálni kezdi barátnőjét.

Pár stiklivel később a kislány gazdag szüleinek birtokára viteti magát, ahol legfőbb célja, hogy a boszorkányok ősi ellenségeinek, a tündéreknek mérget kotyvasszon. Kígyóból-békával meg más varázslatok összetevőkből, ahogy kell. Flavia vele tart, de miután lebuknak, és a kislánynak félelmében eljár a szája, újra megzsarolja, így kénytelen mégiscsak folytatni az ördögi praktikát, ami aztán előre nem látható drámába torkollik…

Viszonylag ritkán jutok hozzá olyan jól szituált mozihoz, amiben a horror – vagyis maga a Félelem, a Rettegés – csak finoman meghúzódik az események mögött, néha kikukkant a kulisszák mögül, de köszöni szépen, nem merészkedik fel a színpadra. Ez a film pedig pontosan ilyen. Habár alkotásunk kikacsint a dark fantasy felé, leginkább a fekete mágia / boszorkány témakört jelölném meg, ha mindenképpen alműfajt kéne választanom.

Operatőrnek külön dicséret, hiszen elhalmoz minket rettentően jó képi megoldásokkal; az például külön tetszett, hogy a (z élő) felnőttek arcát egyetlen alkalommal sem mutatják, valahogy mindig ügyesen olyan szögből filmezik őket, hogy pont ne látszódjon. A két főszereplő kislány játéka meg valami fantasztikus. Bámulatosan hozzák a két, egymásnak ellent mondó karaktert: a beidomítható, félszeg, alárendelt szerepet vállaló Flaviát, illetve a roppant felnőttesen viselkedő Veronicát, akinek fő jellemvonásai közé tartozik az uralkodni vágyás, és az önelégültség, de egyben ott lappang benne az alattomosság is. Akik valami különleges élményre vágynak, és szeretik a lassan csordogáló, ámde igényesen sötét filmeket, nyugodtan tegyenek vele egy próbált, megéri!

Értékelés: 8,5/10

eyescream