Ha a vonat elindul, nincs megállás. A Péntek 13 franchise a slasher filmek elterjedésének köszönhetően olyan népszerűségnek (és bevételnek) örvendett, hogy nem is volt kérdéses a folytatás elkészítése, amihez újabb gyilkos helyett a készítők visszahozták a sorozat állandó szereplőjévé avanzsáló Jason Voorheest. Ez az epizód volt az első a folytatások szinte végeláthatatlan sorában – és meglepő módon még mindig a legjobb részek egyike.

Hogy mindenképp képben legyünk, a film elején újra megtekinthetjük az előző rész fináléját, Jason ablakon áttörős jelenetét leszámítva, egyértelmű utalással arra, hogy bizony Ginny nem okozott súlyos kárt a gyilkosban, aki még mindig szabadlábon van a Kristály-tó környéki erdőben. Miután új ruhákat szerez magának egy közeli kisboltból (a tulajdonosakat természetesen felaprítja) új búvóhely után néz, a választása pedig egy közeli tanya pajtájára esik. Természetesen a lakók száma nem sokkal később megemelkedik – a tanya tulajdonosának lánya, Chris, és barátai pont nyaralni érkeznek az eldugott kis helyre, természetesen teljes mértékben ignorálva a környék baljós jeleit, és a híreket a közelmúltban elkövetett sorozatgyilkosságokról. Eleinte nincs semmi gond, Jason csak figyeli őket, a legnagyobb veszélyt pedig néhány feldühített motoros jelenti – egészen addig, amíg a szóban forgó háromtagú banda kis bosszújuk megvalósítása során be nem tér a pajtába, ahol Jason vasvillavégre kapja őket. Miután leszáll az éj, Jason elindul, hogy sorra kivégezze a nyugalmát megzavaró fiatalokat, különös tekintettel Chrisre, akivel van néhány közös emléke, még a mészárlást megelőző évekből.

A Véres kirándulás számomra az a rész, ami a legzseniálisabb módon foglalja magába a sorozat, és az egész slasher műfaj lényegét. Kultikus darab, ez a rész tette egyértelművé, hogy történjen bármi, Jason mindig visszatér, hogy folytassa a gyilkolást, itt került végre elő a karakter védjegyének számító hokimaszk, és egy-két kivétellel (a füvező hippi karakterekre gondolok) még viszonylag jól megírt, szimpatikus főszereplőket használt, akiket a nézők többnek tekinthettek egyszerű body count adaléknál. A gyilkosságok is közel tökéletesek, a brutalitás szintje kellően magas, de zseniális húzásként van pár olyan eset is, amikor nem látjuk, hogy Jason konkrétan hogyan végzi a dolgát, csak később fedezzük fel a többi szereplővel együtt a végeredményt. Még a film végi kötelező csavar is ismét jól eltalált, probléma azonban sajnos így is akad bőven. Egyrészt a film két előzmény és tucatnyi másik slasher után végtelenül kiszámítható, első pillanattól könyvelhető, hogy ki fog életben maradni, és ki fog meghalni, még a sorrend is bátran betippelhető. A zene hamisítatlanul idézi a nyolcvanas éveket, mégis gyökeresen tér el a horror témától (főleg a főcím), annyi a szerencse, hogy a klasszikus suttogó aláfestés, ami Jason jelenlétét jelzi, változatlanul hallható. És végül: 3D. Elképzelhetőnek tartom, hogy a filmet hatalmas élmény lehet szemüveggel megnézni, és látni, ahogy a levágott testrészeket felénk repülni a képernyőről – a megvalósítás viszont közel sem természetes, és néhány nagyon szánalmas és röhejes jelenetet kapunk, ahogy a szereplők szándékosan a kamera felé nyújtanak bizonyos tárgyakat. Ettől függetlenül azonban a harmadik rész klasszikus, és bátra ajánlom bármelyik Péntek 13 és slasher rajongónak.

értékelés: 8/10

Zoo_Lee