Nyolcadik kerekasztalunk egy klasszikus kaiju körül forog, közös kivesézéséhez ezúttal Dienes Zsolt, azaz Blizz segítségét kértük. Nevét a Harvester, majd később a Fangoria Magazin lapjairól ismerhetitek. Jó szórakozást kívánunk hozzá!

eyescream: Mi is okozhatna kellemesebb perceket, minthogy két ilyen óriásira nőtt – külön-külön is roppant népszerűségnek örvendő – szörny egymásnak essen egy baromi autentikus kaijuban?! (A válasz nyilván az, hogy ha még több ilyen szörny püföli egymást hasonló módszerrel, de térjünk is vissza a kiindulási ponthoz.) Szóval eleve adott volt Godzilla, a japánok kedvenc radioaktív őshüllője, akiről már vagy ezer és egy filmet készítettek, partnerét viszont nem egy újabb ízes nevű keleti monsztra alkotja, hanem ezúttal egy távoli dzsungel-sziget bogyók által nagyra nőtt „istenségével” hozták össze egy felejthetetlen és mókás párbajra. Jelmezes szörnyboxon, illetve a makett-városok épületeinek feldúlásán kívül is akadnak igazán mulatságos pillanatok, köszönhetően a(z emberi) főszereplőink suta karaktereinek, de a jelenség tudományosan alátámasztott magyarázatát sem bízták a véletlenre: mind amerikai, mind japán részről kapunk vérkomoly narrálásokat, megoldási lehetőségeket. Tovább nem is ragozom, hiszen aki fanatikus trash-hívőnek vallja magát, az előbb vagy utóbb úgyis sort kerít rá. 6/10

zombiTerror: Szerintem nagyon kevés olyan ember él, aki még ne hallott volna a két címszereplő szörnyetegről. A filmtörténelem két – méltán – leghíresebb óriásáról azonban azt már kevesebben tudják, hogy nem csak saját filmjeikben rémisztgetik a jónépet, hanem közös kalandjuk is van. Ezt a jó másfélórás gyönyört pedig nem másnak köszönhetjük, mint Ishirô Hondának, kinek neve egyet jelenet a kaijuval. A film mindkét “sztár” pályafutásában mérföldkő, mivel többek között ez az első színesben forgatott kalandjuk, és fő céljuk már nem a rémkedés, hanem hogy másfél órára lekössék és szórakoztassák a teljes szotyiszemű családot. Azért nem kell megijedni, mert a hangsúly az egymás elpáholásán van és természetesen a kötelező makettek között való randalírozás sem maradhat el. Nagyon jó ötletnek tartom a két szörny összeeresztését, de az eredeti terv is érdekesen hangzik (kár, hogy soha nem valósult meg), miszerint Kongnak egy Frankensteinnek nevezett, több állatból összetákolt monstrummal kellett volna megvívnia. Igaz, hogy minden egyes alkalommal némi ellenérzést vált ki belőlem Godzilla családi kedvenccé avanzsálása, és ezzel a gagyuliság egyre nagyobb mértékben való beszivárgása a sorozatba, de ugyanakkor ez adja meg a filmek báját is. A King Kong vs. Godzilla egyik “főhőstől” sem a kedvencem, de tisztességes iparosmunka és felettébb szórakoztató alkotás. Elfogultságomban kisebb pontszámot ha akarnék sem tudnék adni: 7.5/10

tvshaman: Ha nem számoljuk a Yonggary című rémdrámát, akkor még sosem láttam ezelőtt igazi kaiju-mozit, úgyhogy megtiszteltetés, hogy mindjárt a két legnagyobb sztár összecsapásával kezdhettem. Szócséplésnek itt nem sok értelme volna, hiszen az óriásgorilla meg a prehisztorikus giga-hüllő csatájában sem a történet számít, hanem a szórakoztató jelleg és bár egy ötven éves alkotásról beszélünk, ami igencsak butácskának néz ki a mai nézők számára, mégis találhatunk benne elismerésre méltó dolgokat. A Toho és az RKO emberei ugyanis elég nagy energiát fektettek ebbe a műbe, a tankok vonulása például baromira tetszett, ahogy a földrengés, Godzilla lángcsóvái és az ősrégi technikákkal megalkotott többi speciális effekt is. Az már más kérdés, hogy a vicces külsejű szörnyek komolytalan párbaját egy abszolút érdektelen, ostoba eseménysor keretezi, meg hogy az összes távol-keleti színész rémesen erőltetett és minden amerikai érzelemmentes, béna alakítást nyújt. Viszont ezekért kárpótol a valódi polippal felvett óriás-oktopusz-szekvencia, a (négerre maszkírozott ázsiai) bennszülöttek rituáléja meg a néhány kacagtató pillanat. Érdekességként annyit jegyeznék meg, hogy a két gigász harmadszor szerepelt közösen az ezüst vásznon ekkor; létezik egy amerikai és egy japán verzió is a filmből; valamint ez lett minden idők legnagyobb bevételét hozó Godzilla-mozija (350 millió jüan). Valódi kult-gyöngyszem, amit a trash és az óriásszörnyes műfaj rajongóinak is érdemes megtekinteniük; ha másért nem is, hát hogy röhögjenek egy jót. 7/10

Zoo_Lee: A Godzilla számomra hosszú ideig a Matthew Broderick nevével fémjelzett amerikai középkategóriás akció-szörnyfilmet jelentette, és nem is izgatott különösebben – mígnem bele nem futottam a Fangoria/Cinegore párosba, ahol a szerkesztők konfrontáltak a valósággal, és azzal a több tucatnyi plüssruhás, makettrombolós japán filmmel, amelyek a kreatúra nevét már több mind fél évtizede köztudatban tartották. Nosza, neki is ugrottam megnézni párat (Godzilla vs. Megalonnal kezdtem), de a lelkesedésem nem tartott sokáig, a japán “kaiju” filmek többsége ugyanis fárasztó/pihent/elvont olyan mértékekben, hogy azt szavakkal egyszerűen lehetetlen eléggé körülírni. Most pedig itt van a King Kong vs. Godzilla, amihez a készítők sikeresen kölcsönvették a Tokiót sorozatosan elpusztító rém amerikai megfelelőjét, jócskán felnagyították (Kong az összes amerikai filmben kisebb, mint itt a városrombolós jelenetekben) és összeugrasztották a két szörnyet, vagyis (ha nagyon mélyen belemegyünk a rejtett mondanivalókba) a két ország kultúráját. Az eredmény: közel sem egyértelmű, mert városi legendák, és Godzilla rajongók közt terjedő pletykák szerint a filmnek két változata született, az amerikaiban Kong, a japánban Godzilla emelkedik ki a tengerből a stáblista lepergése előtt. Viszont egy tanulságot mindenképp levonhatunk – ez az ütközet vagy játszódhatott volna minőségibb kivitelezésben, vagy pedig, ha szándékosan lett olyan, amilyen, akkor nagyon jól tükrözi, hogy bizony mindkét nemzet tud nagyon jó alapanyagokból nagyon okádék filmeket is gyártani. Az effektek nevetségesek, a történet értelmetlen vegyes felvágott, a plüssruhás szumóbirkózásokat pedig már inkább nem is említem… Mindezek ellenére a filmnek van némi történelmi jelentősége, valahol a trashmozikhoz hasonlóan szórakoztató is, de ha összegeznem kellene a látottakat, azt kell mondanom, ha meg akartok ismerkedni a japán kaiju világával, véletlenül se ezt (vagy ebből a korszakból származó filmeket) válasszatok! Szerintem: 5/10 

Blizz: A King Kong Vs. Godzilla megtekintése közben kicsit olyan érzésem volt, mint ha három filmet néztem volna egyszerre. Az egyikben Godzilla úszkál a tengerben (mielőtt rombolni kezd), a másikban King Kong majomkodik Pongo-pongo szigetén (mielőtt rombolni kezd), a harmadikban pedig amerikai színészek adnak elő teljesen felesleges jeleneteket, ‘melyeket direkt az amerikai nézők kedvéért vettek fel és erőltettek bele az eredeti változatba (ezektől az “átkötő videóktól”, és a szokás szerint kritikán aluli angol szinkrontól megkíméltem volna magam, ha az eredeti változatot nézem, de ez most így jött össze). Aztán ebből a több filmből valahol középtájon, majd a vége felé – a két összecsapásnál – lesz egy nagy közös film, a két gumiszörny-pankráció között pedig kapunk Ed Wood filmjeire hajazó műanyag óriásgyíkot, a háttérvásznon tekergő élő “óriás” polipot, szar blue-box technikát (időnként természetellenes árnyékot vet a háttérre/odavetített égboltra egy előtte elhaladó személy/objektum), jópofa maketteket és modelleket és olyan sztorit valamint párbeszédeket, amiket kb. egy kisiskolás meg tud írni. Szóval csupa olyan dolgot, amiért valószínűleg bármilyen stúdió felé kurvaanyáznánk, ha ezt ma tolnák az arcunkba (pl. az Asylum), a TOHO klasszikusa mégis más, sokkal kellemesebb érzéseket vált ki a nézőből. A King Kong Vs. Godzilla nem a legjobb Godzilla film, ahhoz viszont nem elég rossz, hogy trash kultusz legyen (mint a Godzilla’s Revenge, vagy a Godzilla Vs. Megalon). A középmezőnyben viszont kétségtelenül a szórakoztatóbbak/szerethetőbbek között foglal helyet – persze csak akkor, ha nem várjuk el tőle azt a színvonalat és igényességet, amit az 1933-as King Kong, valamint a legelső Godzilla film képviselt. 6/10 

Plendil: Hogy lehetne egy mondatban összefoglalni ezt a filmet? Két nehéz teremtmény egy pehelysúlyú alkotásban. Igen, röviden erről van szó. A film felépítésében próbáltak törekedni arra, hogy ne legyen túl lineáris, de ez többek közt a közepes forgatókönyv és pár bárgyú színészi alakítás miatt sajnos nem sikeredett, azonban van egy dolog, ami eszeveszett mód feledteti a negatív momentumokat: a díszletek és a makettek kivitelezése. Egyszerűen hihetetlenül szép hátterek és gondos speciális effektek jellemzik a darabot, ami miatt nem lehet nem szeretni. A két főhős közül a nagyobb hangsúlyt – részben érthetően – King Kong kapja, akinek jóval többet tudunk meg a mítoszáról, igaz picit kellett sakkozni a helyzettel, hiszen eredetileg sokkal kisebb volt a majomlény, míg eme alkotásban pont Godzilla méretű. A dulakodós részek is jópofák voltak, ki-ki vérmérséklete szerint szurkolhat egyik illetve másik szörnynek. Én magam a kissé idióta főszerkesztőnek drukkoltam, aki az egészet gyakorlatilag elvitte a hátán sületlen poénjaival. Számomra az eredeti sokkoló Godzi-film tanulságai és mélylélektani filozófiája után ez már egy újabb kategóriát jelent, ahol pusztán a céltalan rombolás lett a kitűzött cél. Azonban cseppet sem szeretném lehúzni, csupán felhívnám a figyelmet arra, mivel is áll szemben az, aki esetleg még nem látott hasonló filmet. A hangulati elemek közül még a zenét emelném ki, ami pompásan idomul az akciókhoz és történhet bármilyen logikátlan esemény, a végére jó szájízzel tudhatjuk magunk mögött ezt a klasszikust. Értékelés: 6/10 

levyathan: Bevallom, én mindig is utáltam ezeket a nevetséges, szaggatott gyurmamozgású szörnyeket, amint letarolnak egy várost, és a szépen kisminkelt nők gyenge színészi játékkal ájuldoznak láttukon. Eddig büszke voltam rá, hogy egyetlenegy darabot sem láttam közülük, de valamiért mégiscsak hihetetlen népszerűségnek örvendenek a mai napig, illendő lenne megnézni valamelyiket.
Nem fogok hazudni, ezek után sem leszek oda ezért két teremtményért, és most is rühellem őket, de a filmet érdemes volt látni. Sokkal rosszabbra számítottam. Egyértelmű, hogy ennek meg kellett születnie, mivel King Kong akkoriban nagyobb sztár volt Japánban, mint Godzilla, de az utóbbi is még bőven a toplistákon volt, ki ne gyártotta volna le ezt a biztos kasszasikert? Viszont érezni benne azt, aminek minden egyes filmnél meg kellene jelennie, ha garantált a pénzügyi siker: azt, hogy ettől függetlenül szívüket, lelküket beleadják az alkotók a szórakoztatás szempontjából. És ez ennek a filmnek az nagy erőssége, hogy szórakoztató, nagyon szépen kivitelezett. Sok készítője eldobta a soron következő munkáját, hogy ezen dolgozhasson, és ez meg is látszik. Tudom, nem kéne szidnom a két teremtményt azzal, hogy számomra mennyire gyerekesek, és akkori szemmel kéne értékelnem. Valóban, anno a King Kong vs Godzilla keményen odavághatott. Utálom mindkét főszereplőt, de, mint film, eléri azt, amit akar, és ez a legfontosabb. Értékelés: 7/10