Szó ami szó, ritkán adódik olyan helyzet a (horror)filmtörténetben, hogy valamely fekete-fehér, mára már klasszikus trágyának számító szörnymozinak vagy 50 évvel később készítsék el a kvázi folytatását. Mivel cikkem tárgya az évtizedeken átívelő retek-szórakoztatás egyik remek példája lehetne, így talán senki sem zavar az ezután következő, agyatlanságokban gazdag, ízig-vérig modern hulladék.

Egy szedett-vedett filmes forgatócsoport érkezik az ominózus szigetre, ahol az első rész jóravaló tudósa megpróbált embereket lekicsinyíteni – ily módon megoldva a nép-étkeztetés egy sürgetőbb kérdését -, de aztán óriási méretűvé váló cickányokkal találták szembe magukat. (Film során egyébként többször is láthatunk részleteket az eredeti műből.)

Ezek a dilettáns barmok (mármint a stáb) szinte percek alatt bebizonyítják, hogy külön-külön is komplett idióták, ráadásul nem hogy az általuk forgatni kívánt filmnek csapnivaló a technikai háttere, de a rendező sincs igazán a helyzet magaslatán. Ezen pazar munkálatok közben pedig kifejezetten üdítő, ahogy el-eltűnögetnek a szereplők. Jelentősen megfogyatkozott csapat két részre oszlik: míg egyik részük elbarikádozza magát egy közeli házban, addig a többiek megtalálják az említett professzor tanyáját

A végeredmény majdnem hasonló rossz, mint a Cemetery Gates esetében, bár azt jobban „szeretem”, mivel annál nincsen semmiféle elcseszett CGI-kreálmány, valamint jóval több az igazi vérengzés, ergó magas hulladékfaktora miatt sokkal népszerűbb lehet a bűnös élvezetek kedvelői körében. Itt sajnos be kell érnünk az egydimenziós szereplőink (erőltetetten vicces) teátrális kliséivel, amit néha nagy kegyesen feldobnak a készítők rendkívül hitelesen odamontírozott vérengző cickányokkal, meg az őket síppal és szájjal (!) irányító dokival…

Értékelés: 4/10

eyescream