A Dolores név fájdalmat jelent, ami nem is fejezhetné ki jobban főhősünk életét. Stephen King a rá annyira jellemző fantasztikus elemek nélkül is olyan sorscsapásokkal sújtotta szegényt, amibe a mi szívünk is belesajdul. Ismerkedjetek meg ezzel a részletgazdag, lassan kibontakozó, mégis fordulatos drámával a tovább után!

A lépcsőn leguruló idős asszony könyörög a felette álló, lesújtani készülő Doloresnek, amikor a postás belép az ajtón. Nem csoda, ha gyilkosságra utaló bizonyítékokat keres a rendőrség. A képet árnyalja, hogy a főnyomozó kezei közül már kicsúszott egyszer az asszony, mint az egyetlen megoldatlan ügyének fő gyanúsítottja…

Dolores nem vall, de nem is tagad, csak belenyugszik a sorsába. Egyedül a rég látott kislányát szeretné maga mellett tudni, aki azonnal hazautazott, amint megtudta mi történt. A múltra mindketten máshogy emlékeznek, de a hosszú mese szálai egymásra találnak az évszázad leghosszabb és leggyönyörűbb napfogyatkozásánál.

Igazán fájdalmas, szépen kidolgozott dráma ez, amit Kathy Bates és a lányát alakító Jennifer Jason Leigh játéka tesz igazán hitelessé. King bámulatosan kezeli ezt az elsőre fekete-fehérnek tűnő szituációt, amiről héjanként bontja le az előítéletek, az elvakult nézőpontok sallangját. A végére az igazság és a megbocsátás marad, aminek egyszerűsége teszi fel a koronát Dolores életére. Ajánlom bátran minden filmkedvelőnek, de aki könnyed szórakozásra vágyik másik mozit válasszon!

értékelés: 10/10

DeerWoman