Visszahúzódó vagy, a lány, akit szeretsz, barátként tekint rád, új lakásba költözöl, ahol az egyetemi és magánéleti frusztrációidat nem tudod levezetni, mert a ház, hajdan volt lakóinak gyilkos dühét szabadítja elmédre, ami elengedhetetlenül felszínre tör a cselekedeteid által. Magyarul gyilkolni fogsz!

 

Szóval Stephan beköltözik és már az első nap felébred benne a gyilkos ösztön, részesévé válik egy szerelmes pár viharos kapcsolatának az 1920-as évekből. A férfi kisstílű sorozatgyilkos volt, a nő jazz énekes, ami erősen kihívó viselkedéssel párosult. Az akkoriban történt erőszakos cselekmények először Stephan elméjében, majd az életében is megismétlődnek, főleg mikor pszichiátere hipnózist alkalmaz.A múlt pedig újból és újból visszhangzik a fejében.

 

A játékidő rövidsége vagy a tudatosság vezetett oda, hogy felesleges „könyvtárba járásos, internet böngészéses” nyomozás jelenetek nem kerültek bele, nem tudom, mindenesetre jót tett neki. Mindent a látomásokból tudunk meg, így mindig pont ugyanott járunk a megfejtésben és a végkifejlet kitalálásában, ahol a főszereplő.

 

A látomások túl harsányak, viszont a jelen időben játszódó bolyongásoknál, egyszerű eszközökkel ugyan, de sikerül atmoszférát teremteni. Rupert Wainwright sem tartozik a legnagyobb horroristák közé, ez is inkább pszichothriller, de sikerül a negyven percet kitölteni üresjárat nélkül, ügyesen próbálja a tévéfilmes hatást elkerülni, így alkotva meg egy könnyed hétköznap esti agykikapcsolást.

 

Értékelés: 6/10

 

Miskei