John Landis szereti, és a nézőkkel folyamatosan meg is szeretteti a fekete humort immár 30 éve. A Masters of Horror két évadában is ezt a „féljünk nevetve” csapás vonalat kultiválta, és itt is imígyen gondolkozott. Sajnos tévedett.

 

Samantha az esküvőjére készül, a nagy napon, közvetlen az oltár elé vezetés előtt a koszorús lányokkal édeleg (Oh, de jó neked! Tudom, most olyan jó nekem!), ám egy idegen papírost jutat el hozzá, amiben az áll: A leendőbelid sorozatgyilkos! Hoppá! Ez valami vicc? Vagy tényleg egy idegennel akarja megosztani a hátralevő életét? A harangok megkondulnak, a ceremónia elkezdődik, visszaút pedig aligha van…

 

Egyetlen halovány poénra van kihegyezve a történet, egy piciny tábortüzes anekdotát húz el egy órában. Victor Salva (Jeepers Creepers, Clownhouse) monológjai is harmatosak, a fényképezés erősen tévéfilmes. A MoH-nál azért ezt szebben sikerült kivitelezni. Nehezen köt le, a fekete humor is hiányzik, egy sikolykiáltás kifigurázása még nem lesz megváltó. Olyan „tudjuk le minél gyorsabban, vegyük fel a lóvét” szaga van. Nem mondom, hogy kár érte, mert egyszerűen nincs benne több, csak azt sajnálom, hogy Landis ennyire beleszart.

 

Értékelés: 3/10

Miskei