A crossover, vagyis két vagy több hős, történet, szörny, stb. összeeresztése régi találmány, már az ’50-es években találhatunk rá példákat a populáris kultúrában. A képregényekben is szokás ez az eljárás, pláne a két fő comics-univerzum, a Marvel és a DC háza táján; ennek a módszernek a révén láthattuk például a ’90-es évek elején Pókembert az Autobotok oldalán harcolni a gonosz Álcák ellen a Transformer Magazin 2. számában. A crossoverhez csak annyi kell, hogy a figurák jogait birtokold, onnantól bármilyen ökörségbe beleugraszthatod őket. Ebben az esetben Sam Raimi két ikonikus alakja, a kaméleon-szerű átváltozó-képességéről, összeégett arcáról és őrületéről híres Darkman, meg a láncfűrésszel és vadászpuskával démonokat irtó nagyáruházi eladó Ash Williams útjai találkoznak, hogy együtt nézzenek szembe a Necronomicon ex Mortis szörnyeivel a nyomtatott hasábokon!

Közvetlenül a ’92-es Darkman történései után járunk, ám mégis valahogy a jövőben, ahol az eltorzult arcú egykori tudós volt barátnője egy hagyatékban talál rá az emberbőrbe kötött, elátkozott könyvre, amit asszisztense segítségével elkezd olvasni és ezután a már ismert borzalmas alakok szállják meg a várost, ráadásul a könyvből olvasó Julie átalakul A Sötétség Királynőjévé, akinek csupán egy bizonyos szertartást kellene elvégeznie, hogy a Rémálmok Földjévé változtassa a bolygót. Megkezdődik hát a hajsza a mágikus iromány birtoklásáért, amit az említett asszisztensnő, Darkmannel összefogva egy nagy hős megidézésre használ fel, ez pedig Ash lesz. A három különös szerzet egyesíti erejét a közös ellenség legyőzésére, ám a dolguk nem egyszerű, mert a fekete leples férfi nem hagyja, hogy társa megölje a megszállt Julie-t, lépten-nyomon egyre több lesz A Sötétség Királynőjét szolgálók száma és még egy régi ismerős gazfickó is visszatér a túlvilágról, hogy tovább nehezítse a protagonisták dolgát. Vajon kié lesz a könyv, kié lesz a győzelem és ki fog kárhozatra jutni?

Ebben a műfajban mindig egy probléma van, vagyis hogy hogyan lehet a két vagy több karaktert egy helyre hozni, mi a közös nevezőjük? Freddy-t és Jasont könnyű volt összeugrasztani, mert mindketten elpusztíthatatlan sorozatgyilkosok; King Kong és Godzilla ugyanolyan óriási szörnyek, az Alien és a Predator pedig halálos földönkívüliek. De mi a közös a démonokkal harcoló, őrült humorú Ash-ben és a maffiával küzdő, lassan elboruló elméjű tudósban? Nos, közös a szülőatyjuk, Sam Raimi, de a hasonlóságaik ezzel még nem érnek véget. Mindkét karaktert egy jóképű színész keltett életre (Liam Neeson és Bruce Campbell), mindkettejük kalandjai tele vannak véres eseményekkel, őrülettel, de ezek dacára a feketehumor remekül működik náluk és erőszakos tetteik ellenére mindkettejüknek szurkolni fogunk. A Darkman-film sajnos nem lett a legjobb és bár van egyfajta kult-státusza, sosem érheti utol a Gonosz Halott immár négy részessé bővült sorozatát elismertség tekintetében. Viszont meglepetésemre Darkman ugyanannyi képregény-miniszériában kapott szerepet, mint ahány moziban, ami tekintve a mozgóképes folytatások minőségét, igencsak érdekes.

Na, de akkor is, hogyan kerül Ash és az egykori dr. Peyton Westlake ugyanoda? Hát annak az igen ostoba, de totál hihető húzásnak köszönhetően, hogy az arcváltó antihős városában felbukkan egy példánya a Necronomicon ex Mortis-nak, a Holtak Könyvének, amely démonokat, élőholtakat és gonosz lelkeket szabadít a világra. Plusz Ash-t:) A motiváció innentől egyértelmű: a láncfűrész-kezű ki akar csinálni minden egyes szörnyet, Westlake meg volt szerelmét akarja megmenteni a belé költözött rossz szándékú entitástól. Mivel nem hajlandó arra, hogy végezzen Julie-val és társainak sem hagyja, így máris van egy konfliktus a két hős között, plusz bizalmatlanok egymással szemben, nem ismerik a másik módszereit és sok dologban eltér a véleményük. Még jó, hogy ott van velük az asszisztenslány, aki kibékíti őket és emlékeztet a feladatukra. Nagyon tetszett, hogy Raimi eszement humora felerősítve jelenik meg, az eseményeken meg a képi poénokon egyszerűen muszáj röhögni; a legjobb viszont Darkman megvalósítása. Itt tényleg olyan, amilyennek mindig is látni akartam: lángelme, elképesztő testi erővel és az átváltozó-tehetségével, ugyanakkor Batmanhez hasonlóan vannak mütyürjei, ismeri a város titkos útjait, benne van a lobbanékony, őrjöngő természete is, ám nem fékezhetetlen, eszét vesztett vadállat és nem is búval bélelt torzszülött.

A négy füzetből álló Darkman vs The Army of Darkness egyszerű, de mutatós, kissé abszurd módon megrajzolt, erős, sötét színekkel operáló képregény, ahol már a második részt olvasva elfeledkezhetünk a nevetséges alapszituációról és belemerülhetünk a két fura figura keresztes hadjáratába. A második füzet végén jön egy olyan fordulat, amire aztán nem számítottam, onnantól meg olyan óriási dolgok sorjáznak, hogy a királyság-faktor már az egeket verdesi. Két dolog van, amibe bele kötni, ezek viszont sajnos az alapul szolgáló filmekkel való átmenet miatt vannak. Az első: A Darkman nyilvánvalóan a ’90-es évek elején játszódik, viszont ez, ami talán pár hónappal vagy egy évvel az eredeti cselekmény után történik, már kb. a kiadás éveiben van, hiszen mindenütt modern technika, mobiltelefonok, stb. Még ha azt mondjuk, hogy a film a ’90-es évek második felében történik és ez utána, a két folytatásról meg nem veszünk tudomást, a technikai fejlődés és a kötéseket viselő hős „város feletti uralma” akkor is túl nagy időbeli távolságra utal. A másik, hogy ha jól emlékszem, A sötétség serege végén Ash visszakerül a saját idejébe, így nem túl logikus, hogy a múltból kerül elő. Ezektől eltekintve ez a képregény-folyamocska szórakoztató, agykikapcsolós állatkodás, amiben bőven folyik a vér, röpködnek a zöld és egyéb színű végtagok, és ebben van az eddigi talán legjobb Darkman-inkarnáció. Akinek az egyik vagy a másik film tetszett és tud angolul, az mindenképp szerezze be!

Értékelés: 10/10

tvshaman