Mindenki tudja, hogy az Egyesült Államokba kivándorolt Lugosi Béla Dracula gróf szerepével lett világhírű, ezzel írta be magát a horror nagykönyvébe és vált szó szerint, meg képletesen is halhatatlanná. Egy hollywoodi legenda szerint viszont a filmet jegyző Tod Browning eredetileg egyik kedvelt színészének, Az Ezerarcú Embernek is nevezett Lon Chaney-nek akarta adni az erdélyi vérszívó életre keltésének feladatát, csakhogy Chaney 1930-ban meghalt, és emiatt kaphatta meg Béla élete nagy alakításának lehetőségét. A sors iróniája, hogy Lugosi nem csak ezt az élőholtat, de a London After Midnight szörnyét is „elorozta” Chaney elől, ugyanis Browning 1935-ben hangosfilmként újrázta 1927-es moziját. Hogy hogyan, az kiderül a Tovább gombra kattintva!

A történet nagy vonalakban hasonlít az első verzióhoz, itt azonban a helyszín Prága, a vámpírt Mora grófnak hívják és már a nemesember halála előtt is létezik, mint legenda. Szóval a gazdag férfi meghal, ám ezúttal két apró szúrt sebet találnak a nyakán és a testéből hiányzik rengeteg vér. Ez és a parasztok paranoiája elhiteti mindenkivel, hogy az áldozattal a település szélén álló ódon várkastély vérszívó ura végzett! Egy évvel az események után pedig az ügy újabb fordulatot vesz, mikor az eltávozott nemes életben maradt lányát és annak kérőjét is támadások érik, sőt, már a házukban is felbukkannak a félelmetes külsejű élőholtak! Szerencsére egy helyi nyomozó és egy vámpírokra szakosodott professzor felveszik a harcot a gonosz éji teremtményekkel. Vajon ki győz majd és mi lesz a szép örökösnő sorsa?

Aki elolvasta a London After Midnightról szóló cikkemet, az talán észrevette, hogy sokban más történetet írtam le. Ez nem véletlen, mert a rendező és új munkatársai megpróbálták teljesen felújítani a cselekményt, azonban ez az igyekezet, meg a stúdió által utólagosan eszközölt vágások sora inkább rontanak a színvonalon. Az első pár percben csak néztem, hogy a brit főváros gazdag negyedéből hogy kerülünk egy romos kastélyba, mi ez a totál a Draculára hajazó indítás? Aztán jött a haláleset utáni nyomozás, aminél elkezdtem reménykedni, hogy na, mégis jó lesz ez! Sajnos nem lett az, mert rengeteg logikátlanság, butaság és válasz nélkül hagyott kérdés található benne…

Konkrétabban ezekre gondolok: Egyáltalán nem lehet érzékelni az eltelt egy évet, senki nem öregedik meg, semmi változás nincs a figurák külsejében/ruházatában. A főszerepet háromfelé szabdalták, holott Chaney egymaga el tudta játszani mindet, és még ha azt mondom, hogy jó, megértem, miért Lugosi a vámpír, még akkor sem világos számomra, hogy a professzor meg a rendőr miért két külön ember kellett, hogy legyen? A másik gond az, hogy egyáltalán nem lehet izgulni a jófiúkért, mert mind az örökösnő, mind a kérője mellékalakokká degradálódnak, a báró nem szimpatikus, a zsaru meg túlságosan klisészerű. Egyedül Lionel Barrymore és az általa játszott prof érdekes, csak ő és a végig jelen lévő rejtély tartották fenn az érdeklődésemet. Ugyanis a LAM-nál elég egyértelmű volt, mi a halál oka (egy pisztolylövés), addig itt tényleg izgatott, hogy mi okozta a vérveszteséget meg a két pici lyukat az áldozat nyakán? Méreg? Igazi vámpírizmus? A végére szánt fordulat, ami majdnem mindent megmagyaráz, olyan hirtelen jön, hogy az embernek sejtése sincs róla, ez pedig nagyon rossz, mert az elődnél szépen lassan világosodott meg a néző előtt, hogy ki mozgatja a szálakat a háttérből, itt viszont egyszercsak hopp, kiderül és semmi jel nem mutatott rá korábbról. Az említett vágásokat egyébként azért csinálták meg, mert Browning előző filmje, a hírhedt Freaks isteneset bukott, emiatt a Universalosok nem engedték, hogy az általuk kifogásolt részletek benne maradhassanak a kész anyagban. A mára hatvan perces játékidő nyolcvan lett volna, ám ment az olló és így a korábbi változatban is benne lévő szobalány ökörködése meg a gróf fején található lőtt seb eredete a vágószoba padlóján végezték. Előbbiért nem kár, az utóbbi viszont extra pikáns, sötét ízt adott volna az elegyhez, mert a sebre az a magyarázat, hogy Mora még emberként fejbelövi magát a saját lányával folytatott vérfertőző kapcsolat miatt… Ami megmaradt, az 60-ból 40 percnyi unalmas dumálás, a vámpírok igen keveset szerepelnek, a pozitív hősökért nem lehet izgulni, sok dologra nincs magyarázat és az igazság tudatása a nézőkkel is túlságosan hirtelen történik. Ami mégiscsak tetszett, az a gyilkosság elmés kivitelezése, a rémek külseje és a kifejezetten humoros utolsó jelenet, amiben Béla szinte saját magát parodizálja:) Egy kolléga az imdbn írta, hogy még az állóképekből összerakott 2002-es London After Midnight is szórakoztatóbb ennél és nem túlzott vele, inkább ajánlom azt, mint ezt. A Mark of the Vampire-t csak az nézze meg, aki nagyon szereti Lugosi Bélát, ők ugyanis nem fognak csalódni a Mesterben, aki rövid, de emlékezetes jelenlétével kiemeli ezt a közepes drámát a nézhetetlenség mocsarából. Azt viszont le kell szögeznem, hogy ez az a hihetetlenül ritka remake, aminek tényleg volt értelme, hogy elkészüljön, mivel az alapul szolgáló mozi 42 évvel később elveszett, így mára csak ez tud meg a rekonstrukció maradt nekünk belőle…

Értékelés: 4/10

tvshaman