Ridley Scott mesterművének kópiája egy rajongótól, rajongóknak. Titokzatos, halálos űrlény. Klausztrofóbia. CGI mentes, ma is nyugodt szívvel nézhető, vegytiszta szórakozás a horror aranykorából. Klaus Kinski karizmája. Kell ennél több?

Talán Willian Malone neve hirtelen nem mond sokat egy, még a műfajban járatos személynek sem. Ha viszont lerántom a leplet, és azt mondom, hogy az ő keze-munkája a Félelem.com és a Ház a kísértet hegyen remake-je, többen homlokon csapják magukat. Ennek egyik oka lehet a villámcsapásként becsapódó felismerés, a másik meg a gutaütés, amelyet a két említett filmcsoda minősége vált ki. De a fent említett úriember nem mindig gazdálkodhatott dollárhegyekből, sőt nevét a ’80-as évek low-budget darabjai tették félig-meddig ismertté. Ezek a produkciók (egészen pontosan kettő: a Scared to Death és a Creature) az 1979-es Alien sikerét hivatottak meglovagolni. Direktorunk ráadásul ezen és Mario Bava sci-fi alapművén a Planet of the Vampires-en szocializálódott. Nem kérdés tehát, mely klasszikusok terelgették őt pályafutásán, és alakították ki azt az ízvilágot, amelyet mozijai adnak.

A két felidézett korai alkotása közül a későbbi Creature névre keresztelt projekt az, amely nemcsak hogy több pénzből készült, hanem a legsikeresebb próbálkozásának is mondható. Első filmjéhez 75 ezer dodót tudtak összekaparni, ’85-ben már ennek a mennyiségnek a tízszeresét oszthatta be.

Az alapszituáció a következő: két nagyvállalat tartja kezében az űrkutatás piacát. Mindketten új technológiák kifejlesztésén szorgoskodnak. Egyikük expedíciója során idegen életformára lelnek a Titán nevű bolygón. Persze ez az azonosítatlan eredetű élőlény nem túl barátságos természetű. Miután az egyetlen túlélő összeütközik a közelben lévő űrállomással, kutatócsoport indul a planétára, hogy kiderítse mi is okozta a tébolyt és követelte több ember halálát.

A nem túl eredeti történet alapja természetesen könnyen beazonosítható. A forgatókönyv itt-ott lyukacsos és tartalmaz egy-két hiányosságot. Ám talán egy „B” kategóriás Alien klóntól nem is várunk és nem is várhatunk világrengető szkriptet. Az operatőri teljesítmény közepes, a rendezés viszont feledteti velünk ezeket az apró negatívumokat. Ami a hátán viszi az egészet, az mégis a tipikus, összetéveszthetetlen atmoszféra. Nemcsak a sci-fi horroroknál megszokott bezártság érzet feelingje szorongatja a nézőt, hanem az a ’80-as évekre jellemző hangulat, amely nélkül nem is szeretnénk igazán az effajta mozikat. A színészi játék egyik kuriózuma és pikánssága, hogy Klaus Kinski is tiszteletét teszi a stábban. Játéka és karaktere ismét bolondos, hozza azt a formát, amiért a már elhunyt művészt ennyire nagy becsben tartjuk a mai napig. A mű gerince ezek mellett egyértelműen a maszkmesterek és a speciális effektekért felelős szakemberek munkája. Az ő szörnyük sokban hasonlít H.R. Giger bestiájára, bár a gyilkolási, mészárlási módszere merőben más. A technikai színvonalra, pedig nem lehet panasz. A büdzsé és az évszám figyelembevételével azt mondhatjuk, hogy az alkotóknak nincs miért szégyenkezniük. Olyan kreatúrát akartak életre kelteni, amely a direktor egyik gyermekkori élményét a Creature from the Black Lagoon-t idézi fel. Végül a producerek döntése alapján a „Titan Find” alatt futó forgatást az előbb említett ’54-es múvihoz való szorosabb kötődés érdekében „Creature”-re változtatták. Ez is mutatja azt a fiatalkori elkötelezettséget, amely kihatott munkásságára.

Nem szeretnék tovább áradozni róla. Inkább csak hozzátenném, sokszor beigazolódott már a tény: az alkotói kreativitás mindig felélénkül, ha a pénztárca nem rejt milliókat. Itt is igaz ez. Végezetül nem készültem fellengzős körmondattal, csak szimplán annyit vésnék ide: mindenkinek ajánlom, aki szereti a hasonló gyöngyszemeket, hiszen kiváló időtöltés a műfaj szerelmeseinek.

Értékelés: 7,5/10

Wishmaster