Michael Myers vagy Jason Voorhes esetleg a későbbi Freddy Krüger mind rendelkeznek valamilyen speciális képességgel, de a nyolcvanas évek elején Joseph Zito egyszerű katonaruhába bújtatott, vasvillás parasztja csak és kizárólag bosszúvággyal bír. Meg még egy baromi nagy bajonettel…

 

Bizony kemény dolog a háború. Ha még otthonodat, családodat magad mögött hagyva kivezényelnek távoli országok idegen éghajlatára, ahol tehetetlenül nézed a bajtársaid halálát és a barátnőd – akivel már az esküvőt terveztétek, hosszú boldog együttélést, gyerekeket, unokákat -, nemes egyszerűséggel közli, hogy lődd agyon magad nyugodtan, mert én már nem várok rád, talán érthető, hogy az ember egy picit bepöccen. Szerencsénkre ez egy horror és nem egy mélylélektani dráma, szóval hűsünk teljes menetfelszerelésben jól le is gyakja az újsütetű párt az érettségi bálon.

 

Harmincöt évvel később Avalon Bay városkája úgy gondolja, hogy az egykori tragédiát már elfelejtették az emberek, itt az ideje, hogy a felnőtt korba lépő fiatalok ismét partyzanak egy nagyot. DE JAJJ ISTENEM, bár ne tették volna. Leírni is szörnyű, hogy ezután mi következett, és a bájos smacizások és tapizások helyett, miféle borzalmak vetették jéghideg, cigisárga karmaikat a srácokra. Torokvágás, vasvillázás, lipótmezei lobotómia.

 

Végtelenül egyszerű film, de az értékelésénél érdemes a készítés dátumát illetve a gore faktort figyelembe venni, mert bizony pozitív irányba lenghet a mutató. Tom Savini élete legjobb munkájának tartja, amivel nem tudok vitatkozni, de egyetérteni sem. Fene az ízlését! Joseph Zito rendező neve mára kissé megcsorbult pedig lejtett táncot Jasonnel, ütközetben eltüntette majd tomboló terrorként visszahozta Chuck Norrist, de hát hálivúd soha nem értette igazán a művész mimózákat.

 

Értékelés: 7/10

Miskei