Nem tudom, ki mennyire fog örülni a hírnek, de a nukleáris osztályunknak harmadszorra is becsöngettek. Tromaville városában lévő (az első és második részben ugyancsak lerombolt) atomerőművet a változatosság kedvéért most ismételten talpra állították a gonoszok, ám ezúttal az igazi küzdelem az előző részben megismert Roger Smith jó és rossz indíttatású, egymástól elszakított sub-humanoid ikrei között csúcsosodik ki…

Első negyedórában bemutatják a második rész legfontosabb, főleg a sub-humanoidokhoz kapcsolódó történéseit, persze a radioaktív mutáns mókus erőművet leromboló tevékenységét sem hagyják ki. Ott vesszük fel nagyjából a fonalat, amikor Roger Smith sub-humanoid csaja, Victoria gyereket vár, de a gonoszok – köztük az előző részt túlélt, idióta frizurájú Holt professzornő, a dagadt Li’l Eggwhite és újonnan választott főnökük, bizonyos Dr. Slag PhD – elrabolják a kisdedet. Azzal viszont nem számolnak, hogy az anya valójában ikreket vár, így csak az egyiküket kaparintják meg. Sajnálatos módon azonban a második baby után Victoria elhalálozik, így Roger Smith egymagára marad gyermekével. Míg az Adlai névre keresztelt utódot mindenféle jóra tanítja, addig a rosszak Dr. Slag PhD vezetésével a rosszaság minden fortélyát igyekeznek bemutatni Dick-nek.

Adlai faterja közben Tromaville polgármesterévé választják, ő pedig átadja fiának a város kulcsát, mi több egy fura, szürreális álom következtében sárga, vibráló kezűvé váló fia megmenti a város erőművét, a benne lakozó mérhetetlen nukeláris erővel. Aztán rájönnek, hogy a keze több mint kincs, így naphosszat a reaktorban kell tartania, hogy minden pöpecül működjön. Eközben Dr. Slag PhD ördögi tervet eszel ki: Dick vezetésével el akarja pusztítani a városkát, ehhez viszont Adlai erejére is szüksége van. Ezért hát a megújult kreténekből és a professzornő által kreált állatszerű klónokból álló Mókus osztag támogatásával mindenkit az igazi Adlai ellen fordít, csupán Trisht-t, a srác botrányos hajú, nyáladzó barátnőjét nem sikerül.

Később aztán elkapják Adlai-t, és elrejtik a nyilvánosság elől, de ő akkor is makacsul ragaszkodik a jósághoz, és nem segít elpusztítani Tromaville-t. Adlai telepatikus erővel leállítja az éppen Trish-t megerőszakolni készülő ikertesóját, a végén pedig már ketten harcolnak a gonoszok ellen. Egy végső szkander során összeolvadnak az ikrek, majd pedig a belőlük kialakult zöld trutymóból a reaktorban megszületik Moishe Smith, egy negyedik generációs sub-humanoid.

Igaz, hogy toxikus baromságok, idiótábbnál-idiótább szereplők, csöcsvillantások meg egyéb más fárasztó agymenések jellemzik, de sajnos a második részhez képest baromi vontatott, lassú és unalmas. Alig vannak benne olyan részek, amikre a megnézést követően is emlékezne az ember, ez pedig egy Troma produkció esetében szerintem elég bajos. Ron Jeremy ismét szerepet kapott, de Toxikus Bosszúállónk is beugrik egy rövid cameóra, de sajnos megint elmondják neki, hogy rossz filmbe jött.

Ami a harmadik rész legfőbb baja, hogy elfáradt, mindenféle unalmas üresjáratokkal tömték tele, amik egyértelműen időhúzást jelentenek, ráadásul aligha humorosak. Nekem például csak harmadszorra sikerült végignéznem a teljes filmet, ami azért elmond valamit.

Értékelés: 5/10

eyescream