Nagyon nehéz lesz szavakba öntenem ezt a borzalmat, de azért valahogy mégis megpróbálom, ugyanis feltett szándékom mindenkit távol tartani ettől a filmnek legkevésbé nevezhető összegányolt foskupactól. Elöljáróba még csak annyit szeretnék mondani, hogy eme VHS-n terjesztett hulladék színvonalát valahol a Kék Lidércek és a Troll 2 között lehetséges elhelyezni, szóval magára vessen, aki tiltásom ellenére mégis belekezd…

Helloween van. A Kelly Family-nél járunk (tudjátok, I Wish I Were An Angel stb.), ahol is az idegesítően béna kissrác, Sean (Schmuck Andort én mondjuk kb. így képzelném el gyerekként) össze-vissza álmodik mindenféle szarul kivitelezett dolgot egy kaszával hadonászó humanoid tökfejről.

Közben szépen-lassan megismerhetjük a Kelly család többi, velejéig anti-fotogén tagját (többek között a kretén és infantilis apukát, aki néha azt sem tudja, mit beszél; a brutálisan gülüszemű anyukát, aki úgy tud néha lesni, komolyan, hogy majd kiesik a szemgolyója!!), illetve a borzalmasan kinéző Vivient, aki egyszer csak befészkeli magát hozzájuk, merthogy a Kellyék és a saját családfáját kutatja. Ezenkívül, ott van még a kor követelményeinek megfelelő (tehát: harmincas tinédzsert játszó) babysitter csajok rendkívül igényes kompániája, láncdohányos motoros barátjuk, és persze a negatív karaktereket alakító, folyton zsörtölődő Watson házaspár.

Lényeg a lényeg, három fiatal a közeli temetőben bohóckodik, és feltúrja azt az ominózus sírt, amely ki tudja mióta egy kereszttel van blokkolva, kvázi kiereszti a Sütőtökfejű rémet, akit anno Kelly család ősei temettek el. Így a brutálisan szarul kinéző monszter kaszájával elindul megkeresni az arra érdemeseket…

Ha láttatok már olyan filmet, amelyet nézve szinte percenként bele tudtok kötni valamibe (és jelzem, nem apróságok ezek!), akkor ez bizony telitalálat! Eleve a forgatókönyv – már ha létezett ilyen -, úgy össze van csapva, mint az állat. Teljesen logikátlan, egymásnak ellentmondó dolgok következnek, random sorrendben, értékelhetetlen módon, és akkor ne is beszéljünk a vállalhatatlanul megírt dialógusokról, melyek szintén csak a józan ész határát súrolják. (Külön dicséret illeti még azt a rendkívül kreatív jelmeztervezőt, aki szerint minden férfi karakternek csak és kizárólag a piros kockás lumberjack ing áll jól.)

Már próbáltam valamelyest vázolni, de most újból nyomatékosítani szeretném: olyan karaktereket vonultat fel ez a film, hogy az valami kész elmebaj! Egyikük sem filmbe való!! Kezdjük ott, hogy a főszereplő kissrác alapvetően unszimpatikus, olyasmi irritáló kölyköt képzeljünk el, mint a Troll 2-ben lévő; egyébként pedig a rendező fia játssza… na szép! Aztán ezeréves horrorfilmes klisét szentségtelenítettek meg azzal, hogy a babysitter csaj és nővére ciciket mutogatnak… és mindketten szépen túlélik a gyilkosságokat, hát ez mi?! Fogalmam sincs, hogy milyen drog hatása alatt állt, aki elképzelte / megalkotta Sütőtökfej karakterét, de az biztos, hogy a Kedves Nézőt totálisan szellemi fogyatékosnak vélte, aki majd jól megijed tőle. És ezzel még csak a felszínt karcolgattam.

Végezetül pedig: rengeteg botrányosan ostoba és maxigáz horrorfilmes halálnemet láttam már pályafutásom során, de azt hiszem, amit itt leművelnek, az bizony örökre aranyérmessé tette. Hogy miről is van szó? Watson néni, miután meglátja férje hulláját, bemenekül a házba, de megcsúszik egy konyhai szőnyegen, és a kezében lévő kést beledöfi a kenyérpirítóba, amitől a nő villámok kíséretében szénné ég!!! Az alábbi jelenet egyébként megtekinthető ITT!

Értékelés: 2/10

eyescream