Lovecraft 1923-ban írt történetéből majd’ ötven évvel később próbáltak meg valami iszonyatos és borzalmas hangvételű mozgóképet kreálni, de vajon miért nem lepődünk meg azon, hogy ez rohadtul nem jött össze nekik?! (Akárcsak az író többi, adaptálásra választott műve, tisztelet a kivételnek.) Helyette kapunk egy iszonyatosan unalmas, gagyi és klisés trash-marhaságot, amihez hazánk műértő közönsége először a Fangoria magazin DVD-mellékleteként juthatott hozzá…

Randolph Carter és két másik egyetemista haverja különféle ijesztő történeteket mesélnek egymásnak egy bizonyos ósdi házban rejtőző megnevezhetetlen lényről, mígnem egyikük veszi a bátorságot, felkerekedik, hogy ott töltse az éjszakát. Nem titok, hogy kinyírja őt az említett rejtélyes monszter.

Másnap este egy csoport másik fiatal keresi fel a kúriát, és mivel felettébb unatkoznak, átkutatják az egészet, ami egyenlő azzal, hogy  egyesével kezdi őket levadászni a szörny. Időközben Randolph és a haverja, Howard is a helyszínre érkezik, eltűnt társukat keresve, így futnak össze a túlélőkkel. Egyik szobában megtalálják a ház gazdájának (filmünk elején látott Joshua Winthrop-nak) a feljegyzéseit, miszerint a házba zárt szörnyeteg egy idő után kiszabadul, és senki sem tudja megállítani. Mielőtt azonban hőseinket elkapná a monszter, a közeli fák ágai (!) betörnek a házba, és magukkal ragadják a lényt, szürreális befejezést szolgáltatva az amúgy is elég silány minőségű történetnek.

Iszonyatosan bénára sikerült ez a film, ebben szerintem mindenki egyetért. Szinte nincs olyan dolog, amibe ne lehetne belekötni – legyen az egy konkrét egydimenziós szereplő, maga a misztikusnak tűnő hely, esetleges kretén párbeszédek vagy bármi más. Legnagyobb gond szerintem mégis magával a címszereplővel van, aki nem hogy nem ijesztő, hanem egyenesen röhejesen néz ki. Feminin mozdulataival, valamint borzalmas irritáló sikongatásaival szerencsétlenkedi végig a filmet – valahogy ki kéne derülnie, hogy ő valójában a tulaj elfajzott lánya, így kicsit talán értőbb lenne elcseszett kinézetének oka, bár még ez sem mentené meg a szitut. Közepes színvonalon megkomponált ijesztgetés próbál lenni, némi Lovecraft-i misztikummal meg csöcsökkel, ennél többre ne igen számítsunk. Agyelhajítós trash-partikra viszont kihagyhatatlan kelléknek bizonyul, haha!

Értékelés: 4/10

eyescream