Ezt a sorozatból kihozott filmet még hamvas tinédzserként láttam a győri Rába moziban, méghozzá abban az időben, amikor még nem terjedt el a multimozis kultúra, illetve minden bemutatásra kerülő alkotást szinkronizáltak, szóval réges-régen, de ebben a galaxisban… A hetekben újra beszereztem, és bizony mondom, megint csak full szórakoztatónak bizonyult, annak ellenére, hogy jócskán kinőttem ezekből az eredetileg kamaszokra tervezett mecha-dínó vs. kosztümös szörnyes agymenésekből…

Gyerekkoromban szombat reggelente, mikor a magyar adók még nem sugároztak semmiféle rajzfilmes blokkot (vagy lehet hogy ment valami, de az a szar nekem nem kellett), átkapcsoltam a német RTL csatornára, ahol már reggel héttől nyomatták a meséket, mint pl. Scooby Doo, Samurai Pizza Cats, Winspector stb. S bizony ki nem hagytam volna kedvencemet a Power Rangers-re névre hallgató ifjúsági sorozatot. Zsánerében minden kamasz álmát realizálta, hiszen egyszerre szórakoztató akciós-karatés, ezenfelül fantasztikus lényeket és harcoló óriásrobotokat is felvonultatott, mindezt pedig iskoláskorú fiatalokkal eljátszva. Szerintem nem voltam egyedül, mint a német nyelvű sorozat fanatikus magyar rajongója, haha!

Mozifilmünk (mely az gagyi Atomcsapat nevet kapta a magyar átültetés folyamán) némileg szakított az 1993 és 1996 között futó sorozatban megismert koncepcióval, miszerint Rita, a gonosz űrbéli boszorkány és brancsa mindig kitalálnak egy röhejes kinézetű, ámde gonosz figurát, akit a lemakettezése után beraknak valami gépbe, aztán az életnagyságban is előállítja, ezután pedig elküldik a földre, hogy legyőzze Zordont és csapatát. Részek végén pedig az elmaradhatatlan ősállatokból összerakott mecha-robotok egyértelműen győznek…

Kis csapatunk véghezvisz egy cool ejtőernyős-bemutatót, még görkoriznak is egy jó félórát, hogy bemutassák, mennyire őrülten tehetségesek a dublőrjeik – meg persze hogy elteljen valami látványos szarsággal a film eleje. Angyalsziget nevű városrészben egy építkezés során egy óriási lila tojást találnak – vártam volna, hogy rockzenére Denver a dinoszaurusz jön elő, de nem… -, aminek zselészerű trutyijából (utoljára ilyesmit a Masszában láttam) feltámad egy 6000 évre elfelejtett gonosz arc, bizonyos Ooze (Robert Englund arckifejezésével, Reviczky Gábor hangjával telitalálat!). Power Ranger-ék ezt Zordon (aki nem tudná: jók vezére, aki egy kivetítőbe zárt arcként van általában jelen) segítségével azonnal megneszelik, és színes fénycsíkokként a helyszínre teleportálódnak, ahogy szokták. Némi harc az Ooze által teremtett lila, rasztahajú pacákokkal, akiket csak az övük felmutatásával és csapatbeli állatneveik hangos bekiabálásával (úgymint pterodactylus, tyrex, triceratops, mastodon, kardfogú tigris és a fantáziátlan fehér tigris) tudnak legyőzni, egészen pontosan ismét amorf lila trutyivá verni. (Az különösen jópofa rész, amikor a fehér tigrises csávó feldob egy kést, az megáll a levegőben, és szeméből lézert eregetve kiégeti egy konténer tartókábelét, wehehe!) Eközben Ooze sem tétlenkedik: befolyik a jók bázisára, ott félholtra sugározza az amúgy is idegesítő Alfa nevű segéd-robotot (én ugyanezt tettem volna), s mire a csapat visszatér, Zordon már haldoklik. Szerencsére annyi tartalék-energiájuk még van, hogy elküldjék őket egy másik bolygóra, ahol Zordon megmentésére való energiát lelhetnek. Ooze közben a gonoszok főbázisán (sorozatban ugye ezen a helyen gyártják a szörnyeket) bebörtönzi Ritát, a gonosz űrboszorkányt és „urát” Lord Zedd-et, az elbaszott cvikkeres disznó meg az aranyszínű farkaspofájú gargoyle pedig a szolgája lesz. Tengukat (gonosz héjákat) küld a bolygóra teleportált csapat után, de egy hirtelen felbukkanó harcos amazon pusztán a botja forgatásával (na ezt adjátok össze!!) legyőzi a madarakat. Kiderül, hogy a csaj Zordon spanja, és segít a fiataloknak: bizonyos beavató szertartás során mindenki megkapja a benne rejtőző saját állatot (úgymint: medve, gorilla, farkas, gólya, béka, sólyom), és így kell megszerezni a barlangban őrzött energiát. Ooze közben rádumálja a gyerekeket, hogy vigyenek a szüleiknek üvegbe zárt lila lötyit, amitől aztán az ősök hamar megzombulnak, és befogja őket szolgának, hogy kiássa földben lévő két óriásrobotját. Csapatunk előbb egy életre kelő dinoszaurusz-csontvázzal viaskodik, majd kőszörnyek támadnak rájuk, de végül elérik a célt, és így térnek haza a Földre, ahol Ooze lila lötyivel felturbózott óriás mecha-imádkozósáskája és mega-skorpiója már várja őket egy kis destroykodásra. Ninja-zord, majd megazord végül pedig ultra-ninja-megazord üzemmódban csatáznak az űrben az óriásivá vált Ooze-zal, aki aztán elüt egy menetrendszerűen közlekedő üstökös…

Azzal a gondolattal kezdtem bele az újra-nézésbe, hogy 15 év eltelt és bizony kétszer halálra fogom magam unni rajta, merthogy übergagyi, érdektelen hulladéknak bizonyul, amit maximum permanens előretekeréssel lehet túlélni, de nem így történt!! Baromira élvezetem az egészet, bele se kellett tekerni, mert minden egyes perce alatt fiatalkori rajongásomat juttatta eszembe. Természetesen itt-ott azért a fejemet fogtam. („Mi ez az orrfacsaró bűz, csak nem tinédzserek?!”) Gagyi jelmezek, szükségszerűen elkövetett (de inkább kínosra fogott) párbeszédek, csatakiáltások, idegesítő ugrálások meg harcok – de ami miatt mégis határozottan élveztem, az a hangulat. Igazi Power Ranger-féle kamaszos trash-szag, haha!

Érdekes, hogy a sorozatba a lófarkas srác (fehér tigris, majd sólyom) csak később csatlakozott, itt viszont úgy volt már beállítva, mint überfőnök; szinte kizárólag ő és a rózsaszín csaj próbáltak beszélgetni valami értelmeset (szinte nulla sikerrel), többiek meg csak statisztaként harcoltak meg néha egy-egy poénosnak szánt ultragáz mondat hagyta el szájukat, de semmi egyéb. Ja, és a két lúzer arc (Pite és Kobak) is felbukkan nagyritkán, akik itt most nem sok vizet zavarnak, sorozatban viszont ki nem állhattam őket. Ellenben aki ultrairritáló, az a mellékszereplő „vagány” kisfiú…

Ami viszont konkrétan nem tetszett, az maga a mecha-harc illetve a robotok. (Sorozatba pont az volt a jó, hogy ugye a srácok első fokozatban saját maguk harcoltak, de általában nem győztek. Aztán felvették élénk színű latex-cuccaikat, melyben egyenesen győzhetetlennek bizonyultak (biztos a latex varázsa!), de a gonosz felnagyította magát, ezért aztán megint csak esélytelen volt. Akkor hívták robot-állataikat [zordok], de azokkal majdnem megint nyertek, s végül egy óriásrobottá [megzord] álltak össze az állatok, és akkor sikerült.) Mozifilmbe újdonságként behozták ezt a saját állatos dolgot (ami már ugye a második állat), ezekből lettek a robotállatok, ami még rendben is van, de amikor megy a fight a giga-rovarok meg Ooze ellen, annak a gyakorlati megvalósítása irtó gagyira sikerült, nem tudom milyen technikát használtak, de nem valami tetszetős, az biztos. Sorozatban sokkal jobb volt, hogy ilyen direkt minimál módon oldották meg, szerintem most is azt kellett volna. Ezen kívül viszont minden oké a filmmel, mely kamaszkorom legszebb trash-alkotása, úgyhogy jó szívvel tudom ajánlani hozzám hasonló megszállottaknak.

Értékelés: 8/10

eyescream