A német származású Oliver Hirschbiegel (Bukás, A kísérlet) szintén megpróbálkozott tető alá hozni egy újabb, az emberekbe beépülő földönkívüli életformáról szóló inváziós mozit, ehhez pedig segítségül hívta Nicole Kidman és Daniel Craig párosát. Habár a régi testrablós adaptációkhoz képest egy sor dolgot kihagytak vagy éppenséggel megváltoztattak, szerény véleményem szerint mégsem lett annyira vállalhatatlan a produkció.

Lezuhan egy űrsikló az USA-ban, maradványai pedig szétszórónak a földön. A helyszínre kirendelt kutatócsoport földönkívüli baktériumot fedez fel rajtuk, amik valamilyen fura oknál fogva túlélték a becsapódást, ergó a földi légkör ellenére is életképesek maradtak. Nem sokkal később egy szóvivő szervezetébe is bejutnak, de erről majd később.

Pár nap múlva egy érdekes „influenzajárvány” tör ki a városban, az emberek a normálistól eltérő módon kezdenek viselkedni. Főszereplőnk, egy Carol Bennet nevű pszichiáternő környezetében is szaporodnak a megmagyarázhatatlan esetek: előbb egyik beteg hiszi azt, hogy férje valójában nem az ő férje, később pedig a gyermeke játszótársai levedlett bőrdarabhoz hasonló dolgot találnak. Szerencsére ott van Carol jó barátja, Ben (Daniel Craig), és elviszi a talált anyagot bevizsgálni, amiről aztán kiderül, hogy valamiféle élősködő szervezet, kvázi az emberbe beépül és átveszi felette a hatalmat. Közben felbukkan az ex-férj is – aki történetesen a sztori elején említett szóvivő -, és láthatásra viszi a kis Olivert, az anyuka így már jogosan aggódhat, hogy ő is elkapja a kórt. Lassan már az egész város érzelmi reakcióktól mentes, zombiszerű figurává változik, és egyre nehezebb kiszűrni ki az, és ki nem. Közben Carol egyik pácienséről kiderül, hogy nem tudja elkapni a vírust, ergó immunis, így következtetésekbe bocsátkozva megpróbálnak vakcinát előállítani. Ben segítségével kiszökik a karantén alá vett városból, de útban kisfiához elkapják, ráadásul még meg is fertőződik, szóval ilyen kondíciók mellett kénytelenek versenyt futni az idővel…

Az előző adaptációkkal ellentétben semmi horrorisztikus vagy sci-fi elemet nem tartalmaz, és szinte teljességgel elszakadunk a gubóktól, spóráktól, vagyis a növényi eredetű organizmusoktól, helyette a „vírus” cseppfertőzés által terjed – mondjuk azon jelenetek elég komikusra sikerültek, amikor letüsszentik / hányják egymást az emberek fertőzött slejmmel -, viszont ugyanúgy az alvás hatására fejti ki végső hatását, de az érzelmek palástolásával történő átverés szintén megmaradt. Említett okoknál fogva inkább sorolandó a thriller kategóriába, bár más tényezők miatt is elég kommersz mozis közegbe próbálták ágyazni a testrablás meghökkentő folyamatát, pl. politikai, globalizáció és erkölcsi mondanivaló is megjelenik benne. Ennek ellenére nekem eléggé bejött. A paranoia hangulatot szerintem sikerült eltalálni, másrészt Nicole Kidman szintén elég jót alakít, szóval nem egy old skool alapvetés, de azért valahogy azért mégis összeáll a kép.

Értékelés: 8/10

eyescream