A Soska nővérek pályafutásának kezdete későbbre esik, minthogy a Fangoria örökségből kaphattak volna egy szeletkét. De szerencsére mindig felnő az új gyereksereg, akik elődeik és példaképeik hagyatékából követelnek maguknak egy-egy darabkát, és próbálnak eredetit és újat alkotni. Az igencsak eyecandy Soska ikrek pedig jó úton haladnak afelé, hogy a horror nagyasszonyaivá váljanak.
Jen és Sylvia Soska 1983. április 29.-én született Kanadában. Megszokott tény, hogy minden valamire való hírességnek vannak magyar gyökerei, természetesen a lányok sem kivételek ez alól. Szüleik “tisztességes magyar római katolikus családból” származnak, ezért fiatalon állandó volt a templomba járás; a különböző keresztény ünnepek, hagyományok tartása a mai napig az életük része, sőt Sylvia még magyarul is beszél. A helyi videótékának és anyjuk Stephen King imádatának köszönhetően elég hamar, már kilenc évesen megismerkedtek a horrorral, ráadásul szüleik támogatóak voltak. Nem tiltották el őket, hanem együtt nézték meg ezeket a filmeket vagy esténként beszélték meg a látottakat, és azt, hogy ezek a mozik több művész közös munkái a félelemkeltésre, szórakoztatásra és nem a valóság.
Az első mozgókép a Poltergeist volt, ami egyből, főleg a bohócnak köszönhetően rémálmokat okozott. Természetesen ez nem ijesztette el őket, sőt újból átszerették volna élni a borzongást, így lettek állandó vásárlók a videó kölcsönzőben. Anyjuk új szabályt hozott, mindent, amit megakartak nézni vagy elakartak olvasni, előbb anyuka lemeózta, és csak azután jöttek az ikrek. Bár mindig kívülállónak számítottak és kevés barátjuk volt, Robert Rodriguez Rebel Without a Crew című könyvének hatására, elkészítették első munkájukat egy kamuelőzetest a Grindhouse felhívására. Végül egy egész estés filmmé nőtte ki magát, így 2009-ben bemutatásra került a Dead Hooker in a Trunk című vígeposz, kegyetlen sok vérrel és erőszakkal az egész pedig nagy adag feketehumorral nyakon öntve. Persze szerették volna ha saját produkciós cégük nevén futna a munkájuk, így megalapították a Twisted Twins Productions, saját logóval. Mivel Rodriguez fanatikusok, ezért maga El Mariachi, azaz Carlos Gallardo is cameozik egyet, szerényen, mint Isten. A mozin néha érződik a nulla költségvetés, az hogy eredetileg rövidfilmnek készült, illetve a tapasztalat hiánya, ennek ellenére több helyen beválasztották 2010 legjobb horrorjai közé, Eli Roth pedig úgy nyilatkozott: „Két kanadai ikerlány alacsony költségvetésből készített egy baszott jó filmet, erőszakos és mesteri kaszkadőr munkával. Ők az írói, producerei, rendezői és főszereplői. Fantasztikus!” Ráadásul a híres horrorral foglalkozó médiumok is felfigyeltek rájuk, mint például Bloody Disgusting, a Fangoria vagy a Gorezone.
Az ezt követő három évben rövidfilmeket, szkeccseket forgattak. A 48 Hour Film Festival lényege, hogy a benevezett filmesek kapnak egy műfajt, egy dialógusrészletet miegymást, és ezeket felhasználva 48 óra alatt egy rövidfilmet kell készíteniük. 2009-ben erre az alkalomra készült el a Bad Girls, ami egy morbid és véres bosszú sztori, ráadásul a V/H/S-t megelőzve használja ki a webkamera adta lehetőségeket.
A Tarantino’s Basterds-t az MTV felhívására hozták össze, ahol a fődíj nem volt más, mint két exkluzív belépő az Inglorious Basterds premierjére, ahol Eli Roth kalauzolta a szerencséseket. A beérkező pályaművekből pedig Tarantino választotta ki a nyertest, a Soska lányok munkája a top 3-ba került.
Minden év februárja a horror műfajában tevékenykedő nőké. A Women in Horror 2010 óta ezért rendszeresen felkéri a Soska lányokat, készítsenek rövidfilmet és buzdítsák az embereket a véradásra. Ezek a kisfilmek talányosak, viccesek és persze borzasztóan véresek. Mégiscsak véradásról van szó!
A sok tanulópénz megszerzése után pedig a tavalyi évben elkészült az American Mary, ami egy letisztultabb, profibb és minden tekintetben érettebb munka lett. Már nem kellett extra alacsony költségvetésből operálniuk, a főszerepeket sem kellett magukra vállalni, így minden energiájukat a kreativitásnak, az alkotásnak szentelhették. Szóval egy olyan film készült el, ami a korábbi „blődségekkel” ellentétben komoly pszichológiai horrornak számít, remek operatőri munkával és precíz színészvezetéssel. (A történetről bővebben emitt!)
Világpiaci premierje Cannes-ban volt, onnan pedig az összes jelentős fesztiválon megfordult, mint például a Fright Fest, Screamfest, Toronto After Dark, Monster Fest stb. ahol főbb kategóriákban, díjakat és elismeréseket zsebelhettek be.
Jövőbeni terveikről még nem tudni sokat, de Bob című horror-vígjátékba oltott szörnyfilmjük iránt a Weinstein testvérek érdeklődnek, illetve tervben van még a beszédes című The Man Who Kicked Ass, amiben a lányok bebizonyíthatják, hogy a fantasy sem áll messze tőlük, bár: „Annyira nagy léptékű, és szélsőségesen erőszakos a cselekmény, hogy csak nagy költségvetésből lenne érdemes leforgatni. Ezért az egyik filmtervünk valószínűleg nagyon sokáig nem fog elkészülni”- nyilatkozták.
Szóval fiatalok, lelkesek teli vannak ötlettel és imádják a horrort. Ha nem szippantja be őket Hollywood, vagy ők maguk nem szállnak el, akkor bizony a horror jövőjéért nem kell izgulnunk nekünk rajongóknak. Tudom, hogy mindenki álma extra nagy költségvetésből dolgozni, plusz ehhez még szabadkezet is kapni, de egyenlőre a low budget anyagaik igen meggyőzőek. Remélem ez a későbbiekben sem fog változni.
Hivatalos honlapjuk: http://www.twistedtwinsproductions.net/main.htm
Youtube fiókjuk: http://www.youtube.com/user/twistedtwinsstudios
Twitter: https://twitter.com/twisted_twins
Facebook: http://www.facebook.com/pages/tWIStED-tWINS-PRODUCtIONS/122032761355
Women in Horror Month: http://www.womeninhorrormonth.com/
Miskei
Be the first to comment on "Jen és Sylvia Soska, a horror nagy reménységei"