Nők a horroriparban c. tematikus hetünk nem is lenne teljes Roman Polanski szinte minden ízében tökéletes, időtálló klasszikusa nélkül, mely vitán felül a modern horror egyik alapkövének számít. Habár nincsen benne gyilkosság, zombi, szellem vagy bármiféle vérengzéssel összekapcsolható dolog, a rettegés olyan magas fokával ismertet meg minket, hogy az bizony bármiféle fizikálisan elénk vetülő rémségnél is hatásosabb!

Rosemary és Gus fiatal házasok, láthatjuk, amint éppen beköltöznek új otthonukba. Szomszédaik, Minnie és Roman hamar a szárnyaik alá veszik az ifjú házasokat, s miután megtudják, hogy Rosemary gyermeket vár, túlbuzgó gondoskodással árasztják el a kismamát. (Rosemary teherbe esése is megér egy külön sztorit, ugyanis azt álmodta, maga az Ördög tette magáévá, amit férje természetesen kitalációnak hisz, sőt a testén megjelent karmolásnyomokat is elintézi egy legyintéssel.)

Az állapotos Rosemary közben emberfeletti kínokat él át – legalábbis ő így hiszi -, ezért felkeresi a Minnie és Roman által ajánlott doktort, aki közhelyeket durrogtatva próbálja megnyugtatni, aminek az lesz a vége, hogy főszereplőnk visszamegy régebbi orvosához. Panaszai elmúlnak, viszont egy újabb szerencsétlenség árnyékolja be békés életüket: író barátjuk Hutch váratlanul meghal. Ebben csak az a különös, hogy éppen ekkor próbál olyan információkat közölni Rosemary-vel, minthogy a szomszédok által kínált, a terhességet elősegítő fehér orvosság valójában boszorkányok egyik alapanyagával van tele, valamint szomszédja Roman sem egészen az, akinek kiadja magát. Rosemary ekkor kezdi sejteni, hogy valamiféle bizarr összeesküvése áldozata, és menekülni akar. Természetesen elkapják, majd megpróbálják elhitetni vele, hogy gyermeke halva született. Film végén persze megtalálja kisfiát, valamint az őt imádó ördögi szektát, és elérkezünk az alkotás központi dilemmához…

A lengyel származású Roman Polanski horror műfajjal való kacérkodása már a Vámpírok bálja (1967) c. rém-paródiával megkezdődött, azonban ezzel a művével egyszer és mindenkorra, végképp beírta magát a félelem nagykönyvébe. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy egy világra szólóan tökéletes művet alkotott, ami minden téren maximálisan hozza, amit kell.

Már a film elején megdöbbentően részletekbe menően vázolja az új lakás, valamint az akkor kezdődő szituáció misztikus, bizarr kiteljesedését – baljós előjelek, a háttérben megbúvó, látszólag érdektelen mozzanatok, és alig látható ómenek szegélyezik. Mind a fényképezés, mind a vágás zseniális. Két főszereplőnk (John Cassavetes, illetve a fiatal Mia Farrow) játéka lehengerlő; emellett kiemelném még a szomszédokat, ezen belül is a Minnie-t játszó színésznőt (Ruth Gordon), aki aztán Oscar-, illetve Golden Glob-díjat is kapott a legjobb női mellékszereplő kategóriában. De nyugodtan el lehet mondani, hogy nincs egyetlen gyengén alakító szereplő sem. Üresjáratok nélkül adagolja az újabb és újabb paranoia-tényezőket, mire a film végére, totális feszültségben és fenyegetettségben újra átgondoljuk, hogy amit láttunk, az bizony tényleg egy irtó DURVA szituáció: anya és nem e világból származó gyermeke. Most mit tegyen vele, hogyan döntsön?! Már-már pszicho-thriller szintű iszonyat, amit kapunk. Higgyétek el, megéri megnézni. Alapmű és pont.

Értékelés: 10/10

eyescream