Az utóbbi évtized során az amerikai mainstream kísértetes horrorok teljesen lekorlátozódtak a remakek (és a kézi kamerás áldoksik – de ők most nem fontosak) szintjére. Szinte bármelyik ismertebb filmet vesszük, az vagy egy régebbi film, vagy pedig egy európai/ázsiai (azon belül is inkább japán) eredeti átdolgozása volt. Eleinte a tíz éve készült Gothikát is ebbe a műfajba akartam sorolni, a gyökerek ugyanis letagadhatatlanok, a készítők tulajdonképpen a koreai-japán horrorok legismertebb stílusjegyeit varrták egy filmbe olyan ismert színészek közreműködésével, mint Halle Berry és Robert Downey Jr., viszont konkrét eredetit nem találtam, a film pedig, bármily meglepő is, tökéletesen élvezhető, fordulatos és izgalmas még ennek fényében is.

Dr. Miranda Grey egy hatalmas elmegyógyintézet egyik legprofibb és legsikeresebb pszichológusa, élete tökéletes, az intézet dolgozóival remek a viszonya, és férjével, aki egyben főnöke is, teljes békében és nyugalomban telnek napjaik. Egy este azonban Miranda kénytelen másik úton hazatérni, és egy régi híd közelében egy fiatal, zavart lányt vesz észre az út közepén, akit kis híján elgázol. Ahogy kiszáll, hogy segítsen rajta, a lány lángra lobban, Miranda pedig eszméletét veszti, és napokkal később ébred fel, ápoltként ugyanabban az intézetben, ahol addig dolgozott. Az egykori munkatársai azt állítják, brutálisan meggyilkolta a férjét egy baltával, erről azonban semmi emléke nincs. Miranda eleinte megpróbál együttműködni az ápolókkal, kideríteni, hogy mi történt, azonban később megcáfolhatatlannak tűnő bizonyítékokat talál arra, hogy a gyilkossághoz egy évekkel korábban halott lánynak van köze valahogy, és korábbi ápoltjai/jelenlegi sorstársai sem csak hallucináltak mindig, az intézetet tényleg természetfeletti, sötét erők tartják a markukban. Viszont, mivel őrültnek tartják, senki sem hisz neki, és még ő sem teljesen biztos abban, hogy amiket megtapasztal, az a valóság, vagy csak hallucinációk és rohamok keverékei.

A Gothikát két tényező viszi a hátán: az egyik a hangulat. Az egész filmen a sötét színek, borongós, depresszív aláfestő zenék uralkodnak, és egy nem feltétlenül paráztató, de nagyon elborult és tökéletesen eltalált atmoszféra az első perctől az utolsóig. A másik a Mirandát alakító Halle Berry alakítása, akinek a hollywood-i többséghez hasonlóan vannak jó és gyengébb alakításai is, de a Gothikában nagyon jól eltalálta az őrület peremén egyensúlyozó nő karakterét, mellette szinte csak pótolható mellékszereplő Robert Downey, akin sajnos az sem segít, hogy a szkeptikus legjobb barát kelléktárból rakták össze minden mondatát és megmozdulását. A film egyetlen mélypontja talán a finálé. Egészen addig maga a néző sem tudja, mi a valóság, és mi az őrület, mi történt meg és mi az, ami csak hallucináció volt, de az utolsó negyed órára minden letisztázódik, és ennek a hangulat hatalmas kárát szenvedi. Ezt leszámítva viszont összességében korrekt film a Gothika. Ha valaki nagyon benne van a kísértetes horrorokban, annak kétlem, hogy meglepetéseket tartogathat, szépen össze lehetne szedni, hogy éppen melyik jelenet, melyik sztori elem pontosan melyik koreai vagy japán eredetiből lett átmentve, de felesleges lenne ezt tenni. Jótól jól lopni nem bűn, a Gothika pedig jól lopott és kellő egyediséggel, tökéletes képi világgal és hangulattal fejelte meg az ismert elemeket és fordulatokat. Ajánlott!

értékelés: 8/10

Zoo_Lee