Elég sok idő eltelt azóta, hogy időhiány, figyelmetlenség és hasonló, mentségként semmiképp nem használható tények hatására félbehagytam a Phantasm szériát. Az elmúlt pár év során pedig az őszintét megvallva, nem hiányzott túlságosan, egészen mostanáig, amikor a John Dies at the End kapcsán (közös a rendező) úgy éreztem, illene befejezni ezt a szériát is. Az első Phantasm egy kicsit gagyi, de szerethető, és kellőképpen elvont klasszikus horror volt, a második rész a mai napig kedvencem (és most már tudom, a széria legjobbja is egyben), a második és harmadik rész között viszont nem kevés idő telt el, erről pedig sajnos jól tudjuk, sosem jelent jót… amit a Phantasm III sikeresen alá is támaszt.

Percekkel azok után járunk, hogy a Tall Man a dimenzióportál segítségével testet cserélt, és ismét csapdába csalta Mike-ot, és társait. Mike (akit a változatosság és egy kis képzavar kedvéért most ismét Mike Baldwin alakít) eszméletlen, Lizen a kis törpök kiélik kannibál hajlamaikat, Reggie pedig súlyosan sérült, és négycsövű orgonapuskája is kifogyott a lőszerből. Végső húzásként egy gránátot szorít magához és Mike-hoz, majd megfenyegeti ellenfelüket, hogy kihúzza a biztosító pöcköt, ezzel megakadályozva őt a testük megszerzésében – a Tall Man pedig egy rövid időre meg is hátrál (hogy miért, amikor az eddigi filmekből ismert fegyvertára alapján fél tucat lehetősége lett volna ebből a helyzetből is nyertesen kikerülni, jó kérdés). A fegyverszünet viszont nem tart sokáig, Mike-ot már a kórházban megpróbálja szervdonorrá avatni egy zombi nővérke, hőseinknek viszont váratlan szövetségese akad: Mike bátyja, Jody, akit a Tall Man szférává változtatott, kikerült az interdimenzionális rabszolga kereskedő befolyása alól, és segíteni próbál nekik. A Tall Man viszont követi őt, kis híján ismét végez vele, Mike-ot pedig sikeresen elrabolja. Reggie ezek után útnak indul a használhatatlanná vált Jody-szférával, ismét a Tall Man pusztításának nyomában, hogy megmentse barátját, mielőtt sikeresen alapanyagként használják fel néhány túlvilági lényhez. Legnagyobb meglepetésére az élőhalottak és emberfeletti sírrablók tevékenységét időközben mások is felfedezték, viszont közülük sajnos akadnak, akik inkább ki akarják használni az emberiség fogyatkozásával járó előnyöket ahelyett, hogy útját állnák a pusztításnak. Az egykori fagylaltárus végül egy “Reszkessetek betörők”-ön nevelkedett alig tíz éves zombiirtó fiúval, és egy hadseregből leszerelt, színes bőrű nunchakuforgató lánnyal szövetkezik, hogy szembeszállhassanak ellenfelükkel új főhadiszállásán, egész Amerika egyik legnagyobb hullaházában.

A Phantasm III bizonyos tereken egész jól teljesít: jók az effektek, a történet hozza a fekete humorral alaposan átitatott, megszokott hangulatot, epikus, vicces és gusztustalan zombiirtásban is ismét részünk lehet – de az összhatás kis logikai buktatók és átgondolatlanságok miatt közel sem olyan emlékezetes, mint az előző részekben. Mike Baldwin visszatérésének például képtelen voltam örülni – elég gyengén színészkedik. Reggie kontrollálhatatlan libidója és a kissé megalázó, szánalmas helyzetek, amelyekbe emiatt kerül, már néha inkább sok volt, mint poénos, továbbá a csapdamester kölyök, Tim, valamint a film során hőseinket üldöző három fosztogató sem jól sikerült karakterek, a puszta jelenlétükkel eltérítik a filmet a korábbi részekben megszokott irányvonaltól, és kicsit sem túlzok, ha azt mondom, a film mélypontjainak számítanak mindannyian. Coscarelli látványosan lazábbra, poénosabbra próbálta venni a figurát az előző részek után, de végül ez az irány inkább vált hátrányára a sorozatnak, mintsem előnyére. Nem rossz film, de hatalmas színvonalbeli különbség van az előző részekhez képest.

értékelés: 6/10

Zoo_Lee