Ahogy az első évadról szóló ajánlómban írtam, az American Horror Story második évada teljesen új környezetben játszódik. Ezúttal a Briarcliff Elmegyógyintézet az események fő színhelye, ami az egyház és egy kísérletező kedvű orvos fennhatósága alatt áll. Ahány beteg él itt, annyi bizarr és megrendítő történetet mesélnek a falak, és végül már elmosódnak a határok a normális és az elmebeteg szavak között.
A kezdés hihetetlenül ütős: egy friss házaspár nászútján végigjárja Amerika legkísértettebb helyeit, hogy aztán vad szexszel koronázza meg a borzongató helyszínek hangulatát. Minden rendben megy addig, míg Briarcliff falai közé nem kerülnek. Látszólag ártalmatlan, akárcsak a többi, mégis hamar csökkenni kezd a végtagjaik száma és túlélési esélyük…
Visszaugrunk abba az időbe, amikor az intézet borzalmai a fénykorukat élték. A kemény kézzel irányító Jude nővér (szerepében a most is kiemelkedő alakítást nyújtó Jessica Lange), az angyali Mary Eunice nővér és a bíborosi álmokat dédelgető Monsignor (Joseph Fiennes) mellett a tudományt képviseli a vezetésben a merész kutatásokat folytató ex-náci doki és a később főszereplővé avanzsáló vendégorvos (Zachary Quinto). Az egyes részek során mindegyikük sorsát nyomon követhetjük, fordulatokban gazdag életet írt nekik a szerzőpáros. Miért hord egy apáca vörös fehérneműt? Kik azok az emberevő, torz szörnyek az erdőben? Hogyan sikerül félre egy ördögűzés és végül kinek a kezére kerülnek stigmák? Ez csak egy pár rejtély a sokból, amire velük kapcsolatban fény derül később.
A betegekről még nem is ejtettem szót: a leszbikus, túszul ejtett újságírótól a baltás családgyilkoson keresztül az idegenek által zaklatott Bőrpofáig itt aztán mindenki van. Még egy pszicho-Mikulással is megörvendeztettek minket karácsonykor. 🙂 A mikrokefál Pepper egy figyelemre méltó átalakulás eredménye: Naomi Grossman színésznő vállalta ezt a hízelgő feladatot (lásd következő kép). Végül persze a szerepek átalakulnak, felcserélődnek, bizarr részletekkel gazdagodnak, hogy biztosan a seggünkön maradjunk az évad végéig.
A szereplőkkel megismerkedtünk, jöjjön a történetről a véleményem! Az egész leginkább egy óriási ötlethalmazra hasonlít, unalomig ismert horror-klisék és az egyedi megoldások tömény elegye. A hangulat csillagos 5-ös, atmoszférateremtésben az első évad előtt jár magasan. A történet végig izgalmas, fordulatos, egyik karakter sincs biztonságban az írók tollától. Talán éppen ez a kis probléma, túl nagy szerepe van a hatásvadász, sokkoló részleteknek, az akció a rejtélyek kárára szaporodott meg. Mindegyik szereplő hangsúlyos és érdekes, de a játékidő nem teszi lehetővé, hogy minden szálat kellőképpen kibontsanak. Sokkal-sokkal több rejlett volna számos karakterben, akik elvesztek az epizódok közben, miközben egyesek kiemelkedő szerepet kaptak. Bár az utolsó rész aprólékosan elvarr minden szálat (ahogy az előző évadban, talán túlzottan is), összecsapott és kidolgozatlan marad nagyon sok kérdés, amit talán csak a hangulat és az agyzsibbasztás kedvéért dobtak be, de nem foglalkoztak később vele. Hozzászólásokban beszéljük ki ezeket, ha túl vagytok rajta, ha nem, akkor pótoljátok, hiszen még így is tartotta a stabil majdnem-tízes pontszámát! A következő évadra már több színész maradásra szerződött, friss infókért kövessétek Hírek rovatunkat!
értékelés: 9/10
DeerWoman
Egyetlen szóval tudom leírni az évadot: zseniális. Bevallom, az elején, amikor két részen keresztül csak nyitották az újabb és újabb cselekményszálakat slasher gyilkostól kezdve elvont elmegyógyintézetes bekattanós sztorikon át mutáns kannibálokig és földönkívüliekig, elkezdtem rázni a fejemet, hogy nem, ennek normális befejezést és lezárást kerekíteni képtelenség. És mégis sikerült, ráadásul a fináléig vezető események ténylegesen kimerítenek mindent, amit az ördögűzős/elmegyógyintézetes horrorokból ki lehet hozni. Az első évad sem volt rossz, de az Asylum annyira sötét, őrült és beteg lett, hogy szerintem fényévekkel felülmúlta azt majd’ minden téren, a visszatérő színészeket pedig teljesen új, megváltozott szerepben látni, szintén eszméletlen volt.
A befejezésről: az ok, amiért nekem az első évad fináléja nem tetszett annyira, mert viszonylag egy pozitív happy endinget kerekített a Harmon család túlvilági lidércnyomásának, kb. a felénél le kellett volna a zárni az utolsó részt, hozzáadni Jessica Lange pár perces befejezését a végéről, és KÉSZ. Az Asylum is tény, elvarr minden szálat (talán ez az átka annak, ha minden évad nulláról, új karakterekkel kezd), de a kicsengése közel sem pozitív. Nem spoilerezek, de pusztán abba érdemes belegondolni, a szereplők közül nagyjából hányan maradtak életben a végére Briarcliff borzalmai után, és ők is milyen áldozatokat hoztak, milyen pokoli borzalmakon estek át. Sokkal sötétebb, nyugtalanító a finálé is (Jessica Lange gonoszról szóló szentbeszédének kicsit megcsavart bevágása, és az az idegtépő, a hangulattól szürreálisan elütő Dominique szám tökéletes zárókép), de ez csak még jobbá tette a szememben ezt az évadot.
A következő évadban elvileg még több visszatérő színészünk lesz, kapni fogunk egy újabb Rómeó és Júlia jellegű szálat is (mint az első évadban Violet és Tate viszonyát – azért itt a Kit+Grace páros kapcsolata közel sem emlegethető egy lapon) és az évad sokkal kevésbé lesz majd borongós, elvont, mint a jelenlegi. Nem tudom ennek mennyire örüljek, két évad után megtanultam bízni a készítőkben, de az Asylum számomra a legtökéletesebb horrorszéria volt, amit eddig láttam, és nem tudom, ezt hogyan fogják felülmúlni…
Jessica Lange spontán és idegborzolóan felkavaró “Name Game” táncos jelenete pedig viszi a pálmát, betétdalon ennyire még filmben nem szórakoztam jót 🙂
Szerintem is sokkal jobb hangulatú lett, mint az első évad. Nem akartam nagyon spoilerezni, azért nem írtam a cikkben le, de a probléma inkább az, hogy sok kérdést feldobtak, aztán csak elkenték rá a választ… Több részen át vergődtek azon, hogy Kit gyermekei milyen fontosak lesznek, megváltoztatják a világot. Erre csak a végén odabökik, hogy az egyik idegsebész a másik meg egyetemi tanár lett. Ezért kár volt ennyit utazni szegény ufóknak. Pepper fontos szereplővé lépett elő, aztán minden átmenet nélkül eltűnt, egy noname karakter megjegyzi, hogy meghalt. Szerintem egyet értünk, hogy többet is érdemelt volna. A náci dokival és a kísérleteivel sem kezdtek semmit, a mutánsok egyszer csak mégsem voltak olyan fontosak, pedig ebben a szálban nagyon sok potenciál lett volna. Az tény, hogy ahogy a doki Mary Eunice-szel eltűnik a színről valami fergetegesen jóra sikerült. A Halál angyala versus Sátán vonalból is ki lehetett volna valami epikusabbat hozni véleményem szerint. Ettől függetlenül nagyon szuper, izgalmas és beteg évad, de ennél azért vannak kidolgozottabb horror sorik, szóval a legjobbnak nem nevezném, mindenesetre kötelező néznivaló!