Ember és gép, teremtő és teremtmény, úr és szolga. Hány és hány filmben feldolgozták már e klasszikusnak számító hierarchikus helyzetet – többnyire valamiféle erkölcsi mondanivalóval vagy éppen egy egész életre vonatkozó tanulsággal megspékelve. Ezt sürgősen felejtsétek el, ugyanis a most következő amatőr fosadékban semmi ilyesmiről nincs szó, viszont másról sem igazán. 

Dagadt és gusztustalan, szőrös hátú sorozatgyilkosunk egyik útja során elüt egy fiatal csávót, akit műhelyében titokban átalakít valamiféle félig ember, félig robot gyilkoló-géppé, bár az igénytelenül kinéző hányadék jobban illene rá. Nem sokkal ezután kötelező fiatalok robbannak le kocsijukkal a közelben, és felkeresik sorozatgyilkosunk autóműhelyét. Már első látásra sem keltenek bennünk semmiféle szimpátiát, úgyhogy csak drukkolni tudunk, hogy mielőbb eltávozzanak az élők sorából.

Dagadt fószerünk nagylelkűen felajánlott szállásán a kiéhezett ifjúság jóvoltából láthatunk némi csöcsöt, aztán sitty-sutty megöli őket a gép. Közben persze a sorozatgyilkos után nyomozó tagot is néha be-bevágják, és a film közepére eljut a műhelybe, de a gép őt is kinyírja. Akárcsak az utána lerobbanó, teljesen jellegtelen öreg házaspárt. Később az elütött csávó barátnője is itt köt ki valahogy, de neki sikerül megszöknie, majd végez a géppel.

Elég amatőr és rossz ez a film ahhoz, hogy a cikk elolvasása után egyből el is felejtsétek, hogy létezik ilyesmi. Legalább lenne valami gagyi B-film, amin jókat lehetne szórakozni, de még ahhoz is rohadtul béna. Minden tekintetben iszonyatosan retek – legyen szó a film technikai megvalósításáról, szereplőkről, cselekményről vagy úgy egyáltalán a rémületkeltés eszköztáráról, úgyhogy messze kerüljétek!

 Értékelés: 2/10

eyescream