Shin’ya Tsukamoto rémlátomását talán a klasszikus értelemben nem is lehet filmnek tekinteni, de legalább ugyanolyan helyet érdemel meg a celluloid szalagok által megrajzolt történelemben, mint Lynch Radírfeje vagy Cronenberg Videodromja.

A távol-keleti rendező fekete-fehér fémmel megrajzolt jövőképe ugyan rendelkezik némi történettel, -amely szerint egy magába rozsdás vascsövet helyező férfit egy pár elüt, s még élve kidobja a közeli erdőben, majd gyorsan kapart sírja felett egymásnak esnek. Másnap reggel viszont a sofőr szintén fémet talál arcában, s úgy tűnik „áldozatuk” sem lelt végső nyughelyre – de ez pillanatok alatt elveszik a szürreális kafkai képsorokban, s tekeredik pillanatok alatt a nézőre, hogy goreban és perverzitásban gazdag sokkal kápráztassa el egy órára. Ezt akár a lelkiismeret és a bűn megtestesülésének is betudhatnák, de…

A kuszán egymás után dobált szimbolikus látomások sorából viszont olyan dolgok bogozhatóak ki, melyek jóval túlmutatnak a megbotránkoztatáson és egyszerű moralizáláson. A teljesen kézenfekvő hús és fém összeolvadásából kiolvasható jövőnkben az emberség elveszíti szerepét, az eddigi istenek helyére új kerül, s „hősünk” a bor és kenyér helyett a technológia anyagát veszi magához, – legalábbis innen Európából nézve – mellyel, mint porhüvelyébe költözött démonnal küzd, majd hódol be neki, s indul végül új igéjét hirdetni.

Elszakadva viszont a vallásos felhangoktól akár csupán a cyberizálódás árnyoldalait is felfedezhetjük a torture porn-esztétikát idéző képsorokban, ahol a hideg fém, a fekete-fehér alapanyaggal erősítve legyőzi az embert, s nyit számára szürke utat egy technokrata civilizáció rémképébe. Ahol csupán a sivár, érzelemmentes fejlődés ad hajtóerőt a létezésnek, hiszen még a szexualitás is aberrált fetisizmussá züllik, ahol az örömszerzés szinte fel sem fedezhető a test bővítményeinek érintkezésében.

Talán már ennyiből is teljesen nyilvánvaló, hogy a 1989-es alkotás hogyan vált kultikussá, s miért érdemes még ma is elővenni, hisz úgy tűnik már csak egy karnyújtásnyira a jövő, mely akár ilyen kiábrándítóan is végződhet.

értékelés: 10/10

paulkemp