Nem túlzok, ha azt mondom, Albert Pyun korunk Ed Wood-ja; mindketten görcsösen próbálták (illetve Pyun még most is próbálja) az abszolút null’ költségvetésből a szarnál jobbat kihozni, és mindkettejük sikerei enyhén szólva vitathatóak. Ehhez adódik még igencsak egyéni látásmódjuk, ami azt a kérdést veti fel, hogy vajon ugyanezeket a hibákat vétenék-e, ha esetlegesen nagyobb büdzséből ga(rá)zdálkodhatnának? Elnézve (eddigi) életművüket, a választ sajnos nem lehetne egyértelműen kijelenteni.
A sztori egyszerű, mint egy pont: Bronxban gengszterek felgyújtják az egyik helyi templomot, az ottani tiszteletes (a filmes berkekben akkoriban szárnyait bontogató Snoop Dogg) meg a családját megbosszulván lehenteli az egész gettóalvilágot. Tényleg nem több. Viszont a 72 perc játékidőt kitöltik becsülettel: először is ott van elején-végén a stáblista, aztán Ice-T rögtön a céges logók után bemondja, hogyha nem bírod a vért, a beleket, a gore-t, az erőszakot, stukkereket, csúnya szavakat, egyebeket, akkor valószínűleg sértőnek fogod találni a következő filmet, egyébként meg baszódj meg, ez van és kész. Ice-T még ezen kívül feltűnik (ellenben vér meg gore meg a többi alig-alig… az a fráyna büdzsé) még egy-egy narratív mondat erejéig, plusz a film alatt végig az azidőtájt aktuális albuma, a 7th Deadly Sin dalai üvöltenek, sokhelyt elnyomva még a dialógokat is, de nem is lényeg, úgyis jóformán csak fakkoznak meg siteznek a szereplők. Időről időre feltűnik két bandavezér, akiket Big Pun és Fat Joe ‘alakítanak’, egész pontosan egy függöny előtt hokedlin ülve madafakáznak meg próbálnak kemény fejet vágni, körülöttük meg mindenfelé bőrjackés-napszemcsis fekák karba tett kézzel. Ezen kívül három idióta egymást baszogatva próbálja elkapni a tiszteletest, aztán a végére meg már mindenki; rohangálnak mint pók a falon, Snoop meg hol előttük, hol mögöttül sütögeti a kifogyhatatlan negyvenötöseit, természetesen a háta mögé lőve is kapásból nyomja a hedsátokat.
A lóbádzset kifejezés erre a filmre nagyzolás lenne; annyira durván látszik, hogy ennek a múvinak az össz’ költségvetéséből ma idehaza nem tankolnál tele egy kispolszkit, hogy az már fájdalmas. A díszeletek… miről beszélek bakker, hisz’ nincs semmiféle díszlet, csak egy hangárban berendezett romos gyárépület, ami pár folyosóból meg tengernyi szemétből áll meg kábé a külső falak, azt’ szevasz. A világításért felelős arc meg nyilván folyton el lett küldve kávéért, mert csak be van baszva a reflektor helyszín közepére. Jó, van némi számítógép generálta tűz meg fényjelenség, de mindezen hiányosságot, pláne a színészi játék 99,9%-os hiányát még az az undorító effekt sem javítja fel, ami végig rajt’ van a képen, nem is beszélve a ‘természetfeletti’ hanghatásokról…
Legfeljebb Snoop Dogg, Ice-T vagy Albert Pyun fanatikus rajongóinak ajánlom, vagy olyanoknak, akik direkt az efféle ZS alatti ámátőrségekre buknak.
2/10
phobic23
Be the first to comment on "Urban Menace (1999)"