Katasztrófafilm. Az egyik legklisésebb, legkiszámíthatóbb a filmes műfajok között. Őszintén szólva nem igazán vagyok oda értük. Ritkán tud szórakoztatni, továbbá elgondolkodtatni is egyben és nem utolsó sorban felhívni a figyelmet a körülöttünk lévő veszélyekre. Azért a filmesek próbálnak újítgatni, rendre más helyszínre összpontosítani, a látványt tökéletesíteni, történetet adni szösszeneteiknek. Roland Emmerich mozija is egy ilyen próbálkozás, sőt egy kicsit talán több is annál…

A német származású rendező kedveli a világot romba döntő elemek bemutatását: legyen az a természet, egy földönkívüli invázió, vagy épp Godzilla személyesen. 2004-es filmje is egy ilyen közeledtét és bekövetkezését hivatott bemutatni.

A történet nem túl bonyolult, ám annál inkább hordozza az újítás hiányának béklyóját: adott egy professzor, aki elkészít egy előrejelzést, miszerint katasztrófa fog bekövetkezni, amely gyökeresen megváltoztatja a föld éghajlatát. A tragédia végbemenetelét bemutató makettjét elsöprik, mondván nincs igaza. Természetesen, a pusztulás bekövetkezik és egyből ő lesz a megoldást kereső személyek vezetője. Közben egyéb problémája is van, hiszen fia New York-ban ragadt, így hát őt is ki kellene menteni a torz éghajlati viszonynak otthont adó városból. Megkezdődik tehát a harc a túlélésért…

A látvány elsőosztályú, minden egyes CGI effektus a helyén van, az egész hihetetlen élethű, nagy képernyőn, megfelelő hangfalak támogatásával olyan, mintha a város közepén várna a néző az őt elcsapó hullámra. Az operatőri munka kiváló,gyönyörű képeknek lehetünk szemtanúi. Dennis Quaid kirázza a kisujjából a tudós szerepét és a többiek játéka is meggyőző. A rendezés sem rossz, a karakterek “minidrámái”, -amelyek leginkább az apa és fia között figyelhetőek meg- még egy lapáttal rátesznek az élményre. Ami nagy gyengéje a mozinak, a forgatókönyv. Hiába az erős rendezés, a színészi játék profizmusa, a páratlan látványelemek… a gyenge szkript miatt, az egész kiszámíthatóvá, sablonossá válik. A szereplők minden egyes reakciója előre ismerhető, amit tesznek mind-mind egy nagy kliséhalmaz részei, amit a filmes elődök alkottak. Ráadásul ismét Amerika a helyszín, lassan már az az érzése az embernek, hogy a világ csak az Egyesült Államokból áll…

Pár szóban összegezve: egy újabb katasztrófafilm, minden pozitívumával és negatívumával együtt. A milliószor elhintett megoldásokat, amelyek mind a karakterek, mind a történet szintjén megjelennek, ellensúlyozza a pofás hangulat és a látványorgia. Úgy érzem, egy kissé többre hivatott mozi is lehetett volna, ha képesek lettek volna a készítők elszakadni a megszokott sablonoktól. Így viszont egy újabb közepes mű, amely mellé be lehet vésni a pipát: ezt is láttuk.

Értékelés: 6/10

Wishmaster