Mindig nagy dilemma, hogy egy számítógépes játékot mégis hogy lehetne úgy filmes formába önteni, hogy az élvezhető maradjon, ne veszítse el a fontos jellemzőit, esetleg a kinézet is hasonlítson a videojátékra, de ha már valami agyatlan lövöldözős-menekülős anyagról van szó, akkor talán egy minimális, de logikus történet sem árt. Bevallom, nehéz helyzetben lennék, ha hirtelen nekem kéne a megvalósításon törni a kobakom. Szerencsére erről szó sincs, ám  Pat Tremblay író-rendező magasról tojt az elvárásokra és elkészítette a maga kis eposzát. A csavar az egészben ott van, hogy ehhez a filmhez megelőzően sosem készült játék.

Történetünk kezdetén egy elmosódott képből kezd kirajzolódni, hogy a főhősünk egy ládikóban ébred, mely történetesen egy hibernáló rendszer. A film egészének nincs egy igazi normális történetszála, hiszen a vágások is időnként arra játszanak, hogy elveszítsük a fonalat. Ki lenne ő és mi történt a világgal? A DVD borítóján kívül nem sok támpontot kaphatunk, de a lényeg az, hogy nem csupán az emberiség szenvedett el egy nukleáris támadást, de még idegen lények is itt tanyáznak, hogy elpusztítsák a megmaradókat. A szegmensekben szemtanúi lehetünk, amint újra felfedezi önmagát a karakter, találkozik helyiekkel, akik mindörökre a hegesztőpajzs mögött ragadtak, képes lesz enni egy porszívócső segítségével, majd a feldolgozott maszlag ki is jön egy másik cső segítségével. Ami nagyon fura, hogy ebben a világban csak pajták maradtak életben, szinte semmilyen más emberi építmény nem látható a kemény 108 perc alatt. Duma az viszont több is van, mint kellene, mintha nem tudták volna pontosan megsaccolni az arányokat. Persze, mikroköltségvetés, meg olcsó effektek, de szerintem ennyi unalmas járkálást a semmiben – pedig időnként előkerülnek a játék-utalások a FPS nézet miatt – és végeláthatatlan szájkaratét még igen rég sikerült összetákolni egy múviban.

Ha már itt tartunk, azt megjegyezném, hogy tényleg vannak benne jópofa jelenetek, az idegenek megvalósítása meg kifejezetten tetszett, de a sok töketlenkedés miatt inkább fárasztó egy film. A túlfilterezett kép elidegeníti a nézőt, bár sejtem, hogy a klasszikus VHS-szemcsésedést igyekeztek vele reprodukálni, de a digitális kamera már más tészta. A néhol tényleg mókás jelenetek elképesztő egymásra épülése és a különböző bizarr szerzetek miatt mégis megéri belefogni ebben az összetákolt darabba, ami – mint már említettem – kifejezetten jó is lehetett volna, ha megoldják egy órában az egészet és nem szabdalják szét olyan időszakok, amikor semmi, de komolyan semmi nem történik. Csak úgy megtekintésre nem javallott, kivéve, ha a kedves rajongó megszállottan keresi a rossz filmeket. Összeülős trashmaratonra viszont első osztályú anyag.

Értékelés: 4/10

Plendil