John Carpenter rám legnagyobb hatást gyakorolt, harmadikként bemutatandó filmjében nem kevesebbet állít, minthogy azok a bizonyos sokat emlegetett földönkívüliek bizony itt élnek rejtve közöttünk – legfelsőbb helyeket elfoglalva irányítanak minket, mélyen alvó, a média által agymosott embereket, nemsokára pedig eljön a nagybetűs Invázió, amiben az övék lesz az egész bolygó!

Munkanélküli Nadát LA-ba tereli a Sors, ahol más választása nem lévén építőmunkásként kezd el dolgozni, illetve szállást is kap egy amolyan kommunaszerűségben. Esténként megy a duma az élet dolgairól meg valami önkéntes tévépróféta osztja az igét az idegenek általi elnyomásról, amit persze senki sem vesz komolyan. Nada közben kipuhatolja, hogy a közelükben lévő kis episzkoláris templomban a mise csak fedőtevékenység, valójában sokkal titkosabb dolgokat művelnek. Egy, a templomot célzó rendőrségi rajtaütés során a kommunát is feloszlatják, legtöbbjüket letartóztatják, neki még pont sikerül megmenekülnie. A fura „szekta” búvóhelyére visszatérve egy különös (nap)szemüvegre lel, amelyet ha felvesz, teljesen másként látja a világot. Reklámhirdetések, feliratok helyett szigorú propagandisztikus parancsszavak tűnnek elő, némely embernek pedig bizarr ufófeje lesz.

Velük való konfrontáció sem maradhat el: beszól az egyik ilyen fura fazonnak, mire a többi ufófej egy adóvevőként is funkcionáló órával riasztja a rendőröket. (Ilyen földönkívüliek vs riasztó óra kombóval egyszer már találkoztam a Csendőr és földönkívüliek c. igen szórakoztató, Louis De Funes klasszikusban.) Ufó-zsarukat lepuffantva fegyvereket szerez, majd beszabadul a bankba, hogy elintézzen egy pár újabb, magát embernek álcázó idegent – ennek a tettnek mindössze annyira értelme volt, hogy még több zsaru loholjon a nyomába.

Elrabol egy random arra járó-kelő nőcit, a nem túl bizalomgerjesztő szemű Holly személyében, de hamarosan rájön, hogy habár ember, szintén őket szolgálja, szóval rövid úton megszökik. Ezt követően felkeresi a film elején látott, Frank nevű építőmunkás haverját, akivel egy fergeteges, öt percig tartó non-stop bunyós jelenet során – itt jön ki Roddy Piper pankrátor múltja igazán, haha – sikerül bemutatni a szemüveg által okozott változásokat, és mindent elhisz neki. Nemsokára rájuk találnak a templomban működő szektások, akik valójában az ellenállást képviselik, akik között ott van Holly is. Aktuális gyűlésüket sajnos nem folytathatják tovább, mert rájuk törnek a rendőrök, és akit csak tudnak legyilkolnak. Nada és Frank egy földönkívüli óra okozta teleport segítségével a földönkívüliek bázisára jut. Éppen egy gyűlésre cseppennek, ahol az ufók és a velük alkut kötött pénzéhes emberek szövögetik világuralmi terveiket. Megmutatják nekik a stúdiót, amit hamar leamortizálnak, majd útban a tető-antennához – ahonnét azokat a bizonyos jeleket közvetítik a Földre -, ismét belebotlanak Holly-ba, nyilván nem véletlenül…

Először gyerekkoromban láttam ezt a filmet, és anno akkora hatást gyakorolt rám, hogy nyáron inkább sunyorogtam, de a világért sem mertem napszemüveget venni, nehogy én is meglássam ezeket az OBEY, CONSUME, BUY, WORK feliratokat különféle falakon meg fogyasztási cikkeken, ugyanis szentül hittem, hogy film igazat mond, és az Idegenek bizony köztünk élnek. (Ám lehet, hogy tényleg így van – ki tudja?!) Most hogy jó néhány évvel később újranéztem, hatalmas retro feeling söpört végig rajtam, és ezzel együtt eszembe jutottak gyerekkori reakcióim. Így felnőtt fejjel már egyáltalán nem parázok tőle, viszont ez a kilencvenes évekbeli, inváziós-filmes totál paranoiás atmoszféra még mindig iszonyúan magával tudja ragadni az embert, főleg ha ilyen pöpecül eltalált, cidris zene társul hozzá. Nyilván az is csak most tűnt fel, hogy van egy kis B-film beütése az egésznek, de ez szerintem csak emeli a mozi amúgy is klassz hangulatát. Szóval, ha benne vagytok egy kis Carpenter-féle földönkívüli inváziós – nyomokban fogyasztási társadalmat és médiát bíráló – laza és szórakoztató múltidézőbe, akkor csekkoljátok!

Értékelés: 9/10

eyescream