Ha poszt-apokaliptikus filmekről beszélünk, akkor kétségtelen, hogy a zsáner egyik alapköve vitathatatlanul a George Miller és Mel Gibson neveik által fémjelzett Mad Max trilógia. Az első ’79-es film óta számtalan, sőt kismillió film született, mely ezeknek hangulatát, stílusát próbálta meg visszadni vagy legalábbis lemásolni, több-kevesebb sikerrel. Ezen tematikus hetünkön vétek lenne pont erről a szériáról megfeledkeznünk, így hát idézzük fel eme klasszikusokat, akiknek meg ezidáig kimaradt, épp itt az ideje pótolniuk.

Mad Max (1979)

Valahol a nem túl távoli jövőben járunk Ausztrália sivatagos tájain. Motoros bandák és őrült ámokfutók tartják rettegésben a környéket, olyannyira, hogy a rendőrségnek külön elfogó egysége van az ilyen esetekre. Max Rockatansky (Mel Gibson) egy ilyen különleges járőr, kinek beceneve nem véletlenül Őrült Max; ha kell, a végsőkig elmegy a rosszfiúk kézrekerítéséhez, még ha azok darabokban is végzik járművek tucatjának roncsai alatt. Egyik ilyen eset után a szerencsétlenül járt ámokfutó cimborái, egész pontosan egy bandányi motoros huligán bosszút áll előbb Max egyik kollégáján, majd családján, aki immár veszteni való híján szinte öngyilkos hadjáratba kezd a ellenük, miközben maga is törvényen kívülivé válik…

George Miller író / rendező, aki mindhárom részt, sőt még a készülő reboot-ot is mindkét poszton maga jegyzi (ebből kettőt producerként is), az első részben nem sok hangsúlyt helyezett a külsőségekre; ‘néhány év múlva’ valamikor jövőben, valahol a sivatagban, vagy egy elsivatagosodott területen. Háttér információ semmi, a történet szempontjából akár a jelenben is játszódhatna akármelyik sivatagban, de ez itt nem is igazán lényeg. Ellenben amit kapunk: üldözéses jelenetek tömkelege, száguldó- és ripityára szakadó autók-motorok stb. Dráma. Bosszú. Valamint Mel Gibson, aki igazi őrülettel a szemében, rezzenéstelen arccal nyújtja át a szarházinak a fűrészt, miután azt a bokájánál fogva egy épp felrobbanni készülő autóroncshoz bilincselte…

Mad Max 2: The Road Warrior (1981) (Az országúti harcos)

A folytatásban a kezdő képsorok frappáns átvezetésével visszamenőleg az egész történetet egy mocskos, lepusztult, brutális jövőbe helyezik, ahol az emberek akár egy kanna benzinért ölni képesek, ahol “ember emberének farkasa” és ahol a ‘remény’ legalább annyira ritka dolog, mint a friss ivóvíz. Ebben a történetben válik Max legendává és először láthatjuk Mel Gibsont kutyakaját enni… 😀
Eleinte üzletnek indul; Max pár tank benzinért cserébe segít egy apró, zárt közösségnek, akiknek meggyűlt a bajuk a helyi zsiványokkal, ám ahogy az lenni szokott, az ügy hamarosan átcsap személyes jellegűbe…

Számomra a három részből ez a trilógia csúcspontja; itt aztán tényleg minden van, mi szem-szájnak ingere; előkerülnek a jól ismert roncstelep-tunning járgányok, valamint az elvetemülebbnél-elvetemültebb kösztümök és figurák, amikért ugyebár ezeket a filmeket annyira szeretjük. Itt már ezerrel pörgött a kreatív krú, nem tudom mit szedtek, de akarok belőle én is! 😀 Szerintem igazából EZ az a film, amiből aztán kismillió hasonló mozi ötletet merített, még Dr.Dre és 2Pac ‘California Love‘ című klipje is egy-az-egyben ezt mintázta le. (Najó, a klipben látható az Igazság Csarnoka is. 😉 )

Mad Max: Beyond Thunderdome (1985) (Az Igazság Csarnokán innen és túl)

A harmadik részben a kreatív csoport egy picit túladagolta magát, ettől függetlenül (vagy pont emiatt) igencsak hangulatos darab született. Max az ellopott tevéit és cuccait keresvén Cserevárosba vetődik, ahol sajátos rend érvényesül. A város vezetője Aunty Entity (Tina Turner) felfigyel Max harcedzettségére és alkut ajánl neki: a város alatti ‘alvilág’ urát kell félreállítani az útból, ugyanis a hatalom mindaddig ‘odalenn’ van, amíg a város teljes áramellátása a földalatti disznótenyészettől függ. Márpedig áram nélkül a városban megáll az élet. Cserébe Max járművet, üzemanyagot és felszereléseket kap.
Tehát nincs más dolga, mint kihívni a másik félt, ugyanis a helyi szokások szerint, ha két ember közt eldöntendő vita támad, azt a felek az ‘Igazság Csarnokában’ rendezhetik le. A törvény pedig úgy szól: “Kettő megy be, egy jön ki.” Természetesen a dolog nem úgy sül el, hogy az mindenkinek jó legyen, és ki más húzná a rövidebbet, mint a rettenthetetlen főhős… Innentől a történet egy picit pánpéteri fordulatot vesz; az elveszett kölykök az oázisból egyenesen legendáik megtestesülését vélik Maxben felfedezni, s a megváltást várják tőle, de legalábbis, hogy hazavezesse őket, akárhol is van az a ‘haza’… és akkor még csak most kezdődnek a bonyodalmak; néhány gyerek az egyik éjszaka szó nélkül nekivág a sivatagnak, mintha Maxnek nem lenne elég a maga baja, még rájuk is gondja kell, hogy legyen… pláne, hogy a végén mindannyian Cserevárosban kötnek ki…

Összegezve: Három film, három stílus, mégis amennyire eltérő, annyira egységes az egész; Max karaktere gyönyörűen összeköti az egyes részeket. Mindhárom epizódot másért lehet szeretni; az első egy klasszikus bosszútörténet, a másik a poszt-apokaliptikus zsáner egyik alappillére, a harmadik pedig egy vérbeli kalandfilm gyerekekkel, mégis gyönyörűen megtartva s továbbgondolva az előző részekben felépített miliőt.

Végezetül, egy hír, hamár szóba került: az iMDb szerint 2014-ben érkezik a Mad Max: Fury Road (iMDb) című reboot, melyben Tom Hardy (Bronson, Lawless, The Dark Knight Rises) alakítja majd Max szerepét Charlize Theron mellett.

Az egyes részeket nem értékelem külön, mert hangulatfüggő, hogy mikor melyiket helyezem előtérbe. Az egész sorozat nálam 8/10

phobic23