Olaszországban már-már bevett szokássá vált, hogy egy sikeres amerikai film megjelenését követően celluloidra dobják a saját verziójukat. Jelen esetben a fő szálat Carpenter Escape from New York-ja szolgáltatta. Azért nem ilyen egyszerű a helyzet, mivel nem egy szimpla talján remakeről van szó, hanem (nem annyira meglepő módon) egy olyan alkotásról ahol lépten-nyomon amerikai kedvenceinkből összelopott jelenetek köszönnek vissza.

Egy, az emberiséget nagyjából kipusztító atomháború után járunk 2019-ben. A világot tulajdonképpen a gonosz Eurac nevű szuperkoalíció irányítja (Európa – Afrika – Ázsia). Az életben maradt emberek nagy része a sugárzásnak köszönhetően mutánsokként rója a romba dőlt városok utcáit és patkányra vadászik. Hogy dolguk ne legyen annyira egyszerű időnként a Eurac katonái és zsoldosai elől is menekülniük kell. Ha csapásokból nem lenne elég az is kiderül, hogy az emberek már 15 éve meddők. Ezért is folyik véres hajtóvadászat a mutánsok után. A Eurac tudósai ugyanis az egészségesebbnek tűnő egyedeken genetikai kísérletet folytatnak. A helyzet azonban mégsem olyan borzasztó, hisz a szövetségnek is megvan az ellensége, jelen esetben a Pánamerikai Konföderáció képében.

Nos a föderáció tudomására jut, miszerint valahol New Yorkban létezik még egy termékeny nőszemély. Annak érdekében, hogy az emberiség ki ne haljon, úgy döntenek, hogy ezt az újonnan felfedezett Évát nekik kell megkaparintaniuk. Nem is késlekednek és gyorsan a legjobb (volt)emberük után küldenek, aki miután felhagyott a hivatalos munkával idejét a Nevada sivatagban múlatja. Véres roncsderbiken vesz részt ahol a megnyert a pénz mellé néha még egy-egy búgóhangú hermafroditát is hozzácsapnak. Miután Parsifalt (ötletes és egyben beszédes név is) meggyőzték a terv végrehajtásának szükségességéről, két segítőtársat is kap maga mellé Bronx és Ratchet személyében.

Kalandjaik igazából csak a városba való bejutás után kezdődnek. Útjuk során harc-harcot követ. Szerencsére a minduntalan felbukkanó ellenséget segít leverni néhány szövetséges: Big Ape (George Eastman alakította majomember), Shorty (a törpeklán tagja), valamint Giara (a patkányfogó klán egyetlen tagja akinek nem rohad az arca, sőt).

Ahogy már az olasz filmektől megszokhattuk a cselekmény nem igazán áll le, hogy a karakterek jellemét ecsetelje, vagy lélektani mélységekben turkáljon, végig pörög. Az erőszakban, vérben, szutyokban tocsogó ámokfutás nem igazán hagy időt fellélegezni, így a másfél óra észrevétlenül telik el. A Mad Max 2, The Warriors, Planet of the Apes jeleneteit is felvonultató filmes csodát minden poszt-apokaliptikus filmek iránt vonzódó embernek legalább egyszer látnia kell. A színes kollázsnak, valamint Sergio Martino és Ernesto Gastaldi zsenijének köszönhetően a 2019… egy olyan hibrid melynek az összeollózott jelenetek nem a hátrányára, hanem épp ellenkezőleg, az előnyére válnak. Negatívumok nincsenek a filmmel kapcsolatban, hiszen az olcsó szórakoztatás iskolapéldája is lehetne. Itt nem kell elgondolkodtató szimbolikát kutatni, csak nyakig merülni a digó trash-posványba.

Értékelés: 10/10

zombiTerror