H. P. Lovecraft által teremtett transz-dimenzionális lényeket és az ezen alapuló rejtélyes kultuszt sokan sokféleképpen megpróbálták már vászonra álmodni – általában közepes sikerrel, bár akadt néhány irtó klassz produkció is -, de azt hiszem ez alkalommal sikerült megtalálnom az egyik, ha nem a legcsúfosabb adaptációt…

A Miskatonic egyetem két végzős diákja, Dan Upton és Edward Derby éppen szakdolgozatát írja, és ahhoz keres mindenféle okkult kultuszokról szóló könyveket, mikor az utóbbi srác összejön egy Asenath Waite nevezetű, Innsmouth-ból származó lánnyal, akinek az apja állítólag bedilizett. Dan aztán kénytelen egymaga folytatni a kutatást, mert barátja szépen-lassan megváltozik a lány hatására. Egy beszélgetésük alkalmával Ed például azt akarja beadni, hogy Asenath valójában beléje férkőzik, és úgy irányítja, mindezt pedig csak akkor tudja megtenni, amikor alszik…

Ezalatt Dunwitch közelében rejtélyes csonkításos gyilkosságok történnek, egyik alkalommal pedig Ed kerül a fogdába, aki kihallgatják, de semmire sem emlékszik. Itt lép be a képbe LeGrasse nyomozó, akik Dan-nel együtt a rejtélyes lány még furcsább apja után kezd kutakodni, később pedig belevonják a Miskatonic egyetem egyik professzorát, a Cthulhu-mítosz nagy tudorát. Szektába tömörülő emberek, furcsa nyomok, és egy saját magától elidegenült barát, ezek a dolgok majd később mind összeforrnak egy nem túl boldog végkifejlet nyomán…

Annyira bénán játszó szereplőkkel van dolgunk az egész film során, hogy alig merjük elhinni nekik, hogy ők tényleg belekeveredtek valamiféle okkult és földöntúli kultuszba, csapnivalóan megírt párbeszédeik pedig mindezt csak tetézik. Már ettől rohadtul elege lehet az embernek, de igazán csak az dühítő, ahogy az egészet megkomponálták. Mi az például, hogy a film szempontjából legrealistábbnak gondolt rendőr karaktere az első, aki felveti a „láthatatlan hatalmas szörny” létezésének bizonyosságát?! Oké, hogy Chtulhu-t nem látjuk SPOILER helyette végig az alakváltó Yog-Sothoth-ról van szó, viszont azok a gagyi effektek, amiket a lény megjelenése közben átélhetünk, egyszerűen szemfájdítóak. Meg a zene is. Néha ugyan eltalálták az éppen aktuális jelenethez illő minimalista stílust, de legtöbbször baromira irritáló tud lenni a muzikális kíséret. Meglehetősen kevés pénzből készült ez az ausztrál feldolgozás, de ez már szinte az első percekben leír róla. Én konkrétan senkinek sem merem ajánlani, inkább nézzetek valami mást, és gyorsan felejtsétek el, hogy ilyen is létezik!

Értékelés: 4/10

eyescream