Mexikó spanyol meghódítóját (gy.k.: Cortezt) szerény vélemény szerint mindenki ismeri – vagy legalábbis hallott már róla ezt-azt -, szóval nem igazán tudok róla újat mondani, viszont eddig méltatlanul elfeledett, legelsőnek számító, közép-amerikai kalandjáról csakis ebből a remek filmből szerezhetünk tudomást! Egzotikus dzsungel, kapzsi hódítók, low budget német bennszülöttek, valamint egy hatalmasra nőtt CGI dinoszaurusz nyújtanak feledhetetlen pillanatokat. Nah, felcsigáztalak benneteket?!

Egész kalandjuk ott kezdődik, hogy partraszállás után nem sokkal egy húsz láb nagyra nőtt sárkánygyík felfalja az expedíció egyetlen lovát, amit persze senki sem akar elhinni a szemtanúnak. Miközben a csapat Rios névre hallgató spanyol gentleman-je megmenti a leendő férje elől szökdöső törzsfőnök lányát, nehogy megegye a dínó, a többiek, hatan (!) rajtaütnek a településen, aminek aztán az lesz a vége, hogy puska ide vagy oda, mindenkit hatástalanítanak egy sima köpőcsővel. Cortez ezen idő alatt totális hülyeségeket pofázik, persze ez sem menti meg őket. Nem csoda, hogy áldozatul akarjákőt annak a sárkánygyíknak, akivel állításuk szerint 4000 éve (!) élnek békében, kivéve, hogy minden újholdkor embert adnak neki vacsira.

Valahogy csak sikerül megegyezniük – segítségül jön egy ott élő, szintén spanyolhonból származó pap – így a hódítók vállalják, hogy ha már felbőszítették, ergó megsebesítették e lényt, megvívnak vele. Fogják az ágyút meg azt a néhány puskát és szerszámíjat, amit magukkal hoztak, és… csodák csodájára kinyírják a szörnyet, de nem azokkal, hanem egy karókkal teletűzdelt verembe esik bele szerencsétlen CGI-jószág. Finoman jelzem, hogy ekkor vagyunk a film felénél, szóval nem tudtam, hogy most mi a frászra számítsak az elkövetkezendő negyven-negyvenöt percben.

Aztán kiderül, hogy sárkányunk nem magányosan éldegélt, hanem van egy társa is. Egy csomó érdektelen momentum után (pl. törzsfőnök lánya felajánlja magát Rios-nak, de az érthetetlen módon a haza becsületének előbbre valósága okán hárítja a szexet, hülye!!) a csapat kapzsiságra  hajlamos emberei meglógnak zsákmánnyal, de aztán mégiscsak sikerült őket jobb belátásra bírni, és maradnak harcolni. Pár kínos és gagyi haláljelenet következik, stikában elkövetett eljegyzés egy gyors keféléssel a bokorban, aztán némi méregkeverés a felbőszített vőlegény részéről, a végén pedig egy kis rafinált trükkel felrobbantják a második dinoszaurusz fejét, aki kénytelen belehalni, mert nincs egy újabb, harmadik szörny.

A filmet jegyző rendező úr, bizonyos Brian Trenchard-Smith (BMX-banditák, Gyilkos kobold 3-4) szakértelméhez kétség sem fér hozzá, büszke lehet egy ilyen újabb szutyok produkció feletti bábáskodását illetően. Szokásosan rossz színészkedés, dumák meg jelenetek, amik fölött nem is érdemes időzni, viszont megemlíteném, hogy a törzs autentikusnak tűnő tagjai közül páran elég erőteljesen német drukkernak tűnnek, többek között a törzsfőnök is. Azték dínónk pedig olyan, eddig még nem látott szuperképességekkel rendelkezik, mint a suttyómba alvó emberek lábának halk csonkolása, valamint néha piros, néha meg zöldes színt kap a szája a megevett emberektől, gondolom az ott élők, illetve a bevándorlók bélflórái határozzák ezt meg.

 Értékelés: 4/10

eyescream