Gideon Raff munkáját bizony nem csak a kritikusok fogadták közömbösen, hanem a nézőközönség is a fiók legmélyére száműzte. Ez azért érthető, hiszen nemcsak a történet tűnik első ránézésre ezerszer kifacsart citromnak, hanem a készítők megpróbálkoztak azzal a lehetetlen módszerrel, hogy csupán a fordulatok segítségével tartják életben a mozit. Hát… nem feltétlenül sikerült. 

A szinopszis nem túl bonyolult: egy irodalmi ügynök –akinek partnerei horror-írók- egy többemeletes házba költözik. Az új ház viszont titkokat rejt, amire emlékeztetik is főhősünket, mégpedig gyilkosságokat ábrázoló fotók formájában. Elkezdődik tehát a szimatolgatás, a nyomozás a fényképeket, majd később videókat küldő ismeretlen után. Ahogy azt illik, persze egyre több dolog derül ki és természetesen, ahogy az lenni szokott, főszereplőnk számára egyre inkább rémálommá válik az új környezet.

Dióhéjban egy egészen jó thrillernek is mondhatnám, de akkor szemet hunynék a fölött, hogy az ötletet –amely szerint egy, a  műfajjal foglalkozó szereplő élete kerül veszélybe- már többször is, többféle módon leforgatták. Ilyen mozik pl a Halálos Árnyék, vagy hogy a trágya kategóriából is említsek egy zászlóvivőt az Ördögi Szemek. Nem egy fordulatot kapunk az arcunkba, viszont a forgatókönyv lapossága, a gyatra rendezés nem képes fenntartani a feszültséget és az érdeklődést. Az egész egyveleg gyengus színészi játékkal társul, mindezt megspékelve azzal, hogy a főhős karaktere unszimpatikus volt számomra. A legnagyobb probléma azonban még mindig az, hogy  nem nyújt szórakozást, sőt egy teljesen felejthető, átlagos produkcióról van szó.

Ez a film amúgy elég ismeretlen itthon, ami azért is furcsa, mert anno megélt egy DVD kiadást is. Az eladás érdekében meg van említve a producer néhány munkája, ám ezt teljesen feleslegesnek érzem, főleg annak fényében, hogy egyik  –alapjában véve jó- műve sem horror. Érdekes egyébként az is, hogy direktorunk  készített egy másik filmet is, mégpedig a 2008-as Vonat személyében, amely még trébb fogadtatásban részesült. Úgy látszik, rendezőnk –nem épp meglepő módon- sohasem lesz műfajának elfogadott alakja. 🙂

értékelés:  5/10

Wishmaster