Az olasz illetőségű Emanuele de Santi (író, rendező és egyben főszereplő) szerény költségvetésből készült trash-be hajló gore-horrorját a japán trancsírozós mozikból már ismerős agyatlan végtagcsonkolások és az ezeket követő millió liter vért spriccelő kombója uralja, azonban technikai szempontból szinte kifogástalanul működik ez a mészárlós revenge sztori. 

Adam Chaplin – karakterét tekintve egy Conan, a barbár testfelépítésű átlagember –, feleségét brutális módon meggyilkolják, ezért hát bosszút áll. Vendettája alatt segítségére van Derek, a hátán lévő fordított keresztből kibúvó, Gollam-szerű démoni lény, aki természetfeletti erővel ruházza fel. Ellensége pedig nem más, mint egy eltorzult arcú, vérpumpával működő, retardált köcsög, név szerint Denny, akinek egója elég terebélyes ahhoz, hogy kezében tartsa az egész rendőrséget. (Adam ezeket egyébként a film cselekménye során egyre-másra nyuvasztja ki.)

Később a boss még egy Harlequin-arcúra pingált, rasztahajú arcot is utána küld, aki bármennyire kemény legény benyomását kelti drabális hentesbárdjaival, mégsem tudja legyőzni Adam-et. Fináléban először Denny vak testvérével végez (höhö), majd hadseregének látványosan és kegyetlen lemészárlása utána a főnök is megkapja a magáét. Végezetül megtartja Derek-kel kötött egyezsége rá eső részét, vagyis neki is kampec lesz.

A kezdő jeleneteknél a rendkívül szuggesztív képek és a villámvágások, valamint passzentosan eltalált aláfestő zene kapcsán  nekem egyből a Sin City ugrott be, mármint  hangulatügyileg, a groteszk főgonosz későbbi ténykedése kapcsán dettó. Brutalitás szinten meg Story Of Ricky, illetve Ichi the Killer említhető. Szerény költségvetés meg-meglátszik, ugyanis a film első kétharmadában főleg sötét tónusú belsőket láthatunk, de a fináléra aztán egészen megtáltosodik az eddigi képi világ: j-gore filmekre jellemző bélkiontásos, végtag- és fejlecsonkolási jelenetek egész sorával örvendeztet meg minket a háztetőn, így aztán magától értetődik, hogy ezekben a vérbő akciókban a kamera se maradhat szárazon, haha!

Egyedül a fékevesztett (néhol misztikusnak tűnő) brutalitás, ami hatja az egész cselekményt, csak sajnos van jó pár közbeékelt unalmas rész meg dialógus, kvázi semmirekellő üresjárat, amit simán kihagyhattak volna. Ettől eltekintve viszont ott a helye az év végi listámban…

Értékelés: 8/10

eyescream