Egy kis késéssel váltom tvshamant, hogy bemutathassam nektek a Kaptár széria ötödik felvonását, majd ezt követően az alapművet, a Resident Evil játéksorozatot feldolgozó animációs filmeket is. Az előttem íróval ellentétben nekem közel sem tetszett az irány, amit a széria az első-második rész után felvett, inkább tartottam lehúzásnak, és történetileg már-már Uwe Boll szintjét megközelítő fércmunkának a folytatásokat, és az őszintét megvallva, az ötödik rész, ha lehet, csak még lejjebb engedte a színvonalat.

Az előző rész befejezése után az agymosott Jill Valentine és a Hunk ruhás Umbrella klónhadsereg megtámadta Alice csapatát, hősnőnk pedig eszméletét vesztve a tengerbe zuhan. Nem lehet tudni, mennyi idő telt el az események óta, de az Umbrella Corporation földalatti Umbrella Prime nevű épületkomplexumában ébred, ahol a cég egykor klónok és életnagyságú világváros-modellek segítségével a biofegyvereit tesztelte, és népszerűsítette a leendő vevők körében. Mint kiderül, Jillt, a fertőzötteket és az agymosott klónokat (akik között a széria összes korábbi ismerős karaktere, Carlos, Rain, az első rész kommandósai, mind megjelennek) nem más irányítja, mint a Vörös Királynő, aki, miután képtelen volt megakadályozni a vírusok elszabadulását, igazi rossz kislányként szőnyeg alá akarja söpörni a rumlit, és az Umbrella kísérletek eredményeivel kiirtani az emberiség maradékát. Alice a legváratlanabb helyről kap segítséget, Albert Wesker ugyanis időközben rájött, hogy az emberiség kiirtása mégsem olyan jó, ezért inkább meg akarja menteni a fajt (nem mellékesen pedig az uralkodójává válni), és a Királynő elleni harcban szüksége van a szuperképességekkel megáldott Alicere is. Ezért a komplexumba beküldi az Umbrella egykori szuperügynökét, Ada Wongot, hogy szöktesse meg Alicet, majd utánuk küld egy csapat kommandóst is Leon S. Kennedy és Barry Burton vezetésével, hogy segítsenek a két nőnek kijutni. A dolgot azonban nehezíti, hogy a Királynő minden lehetséges eszközt bevet Alice szökése ellen, ráadásul hőseink összeakadnak egy csapat túlélő klónnal is, akik életben maradtak az egyik kísérleti szimuláció után.

Felvázolom a történet jelenlegi állását: legyőzhetetlen szuperemberek próbálják megvédeni az alig kétszáz fős lélekszámra csökkent emberi fajt egy gonosz szuperszámítógéptől, és a hadseregétől, amit agymosott katonák, zombik, és mutáns dinoszauruszok alkotnak. Ebben nincs semmi irónia vagy túlzás, ténylegesen itt tart a Kaptár sorozat. A sztori gyakorlatilag csak egy dísz, arra jó, hogy minél több látványos akciójelenetet kössön össze. A szereplők között gyakorlatilag annyi a jellembeli különbség, hogy az egyik lő, a másik használ kést is, a harmadik pedig hajlandó feláldozni az előző kettőt, hogy életben maradhasson. Ráadásul a karaktereknek még csak normális motivációjuk sincs, Wesker pálfordulása például érthetetlen, Ada és Leon kapcsolata pedig a filmes történelem legrosszabb románc-adaptációja. A film vége pedig ismét tárva-nyitva, úgyhogy várhatóan két-három év múlva jöhet a Kaptár 6 is, ha pedig az kijön, én a Harc a Fényért sorozattal fogom összehasonlítani a koncepciót, lehet, hogy még a szentesi srácok is értelmesebbel rukkolnak majd elő…

De most térjünk rá a pozitívumokra, mert igen, a borzasztó váz ellenére mégis akadnak ilyenek. Az akció például folyamatos, az egyes jelenetek koreográfiája hihetetlenül jó, Milla még mindig igazi badass módra vagdossa a fertőzötteket, és nem csak az ő, hanem a többi szereplő jelenetei is pörgősek, látványosak, adrenalin pumpálóak. Resi fanok pedig, bár hatalmas fájópont lesz számukra, ahogy kedvenc szereplőikkel elbánt ez a film, legalább a szörnyeknek örülhetnek, a készítők ugyanis már-már egyfajta best of válogatásként vászonra vittek minden szörnyit, ami eddig a sorozatban szerepelt, vagy csak a játékokban kellően ütősen festett. Vannak sima zombik, mellettük vannak Las Plagas fertőzöttek (hogy ez a vírus hogy kerül a képbe, arról természetesen szó nem esik – ráadásul az egy szál elpusztíthatatlan láncfűrészes tagot leszámítva olyanok mint a náci zombik), egy hatalmasra nőtt licker, és mivel a Túlvilágban olyan jó volt a nagydarab Executioner Majini, most kapunk belőle kettőt is. Ráadásul még a film hangulata sem rossz úgy összességében.

Meggyőződésem, hogy Anderson egy nagyon jó akciófilmet VAGY zombis filmet tudna készíteni, ha maga mögött hagyná/rebootolná a Resident Evil licenszet a nevetségessé vált történettel együtt, és összeállna egy normális forgatókönyvíróval. Egyszerűen nem tudom azt mondani, hogy nem tetszett valamilyen szinten a film, de a gagyi körítés miatt azok közé a bűnös élvezetek közé sorolnám, amelyeknek a megtekintése közben, ha egy színvonalasabb ismerősöd rád nyitná az ajtót, inkább gyorsan betennéd a nagypapás melegpornót, mert azt is könnyebben (és kevesebb szégyenérzettel) magyarázod ki. Ha valaki vevő az ilyen agyatlan másfél órára nyújtott akciójelenetekre, esetleg a negyedik is tetszett neki, bátran tudom ajánlani, de a történet, a meggyalázott alapmű, és az, hogy egy film még így is eladható, borzasztóan elszomorító valahol.

értékelés: 6/10

Zoo_Lee